Kóvár

A község a Balassagyarmati-medence részét alkotó Középső Ipoly-völgy kistájon, az Ipoly jobb partjának közelében, az 527-es (Ipolyság-Nagykürtös) út mentén fekszik, Ipolyságtól 22 km-re keletre, Balassagyarmattól 7 km-re nyugatra, Nagykürtöstől 25 km-re délnyugatra. Határának túlnyomó része mezőgazdaságilag művelt terület. Nyugatról Kiscsalomja, északról Ipolyharaszti, keletről Tótgyarmat és Balassagyarmat, délről pedig Ipolyszög határolja. Bővebben

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Kékkői járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Losonci járáshoz, 1968-ban pedig a Nagykürtösi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Balassagyarmati járás). Bővebben

Népesség

1910-ben 539, 1921-ben 535, 1938-ban pedig 508, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a szlovákok aránya 1921-ben 9,5 % volt. 1945 után magyar lakosságának mintegy egyötöde elmenekült a tervezett kitelepítés hírére. A község 1938-1991 között népességének egyharmadát elveszítette, majd 1991-2011 között további 20,2 %-os népességcsökkenés figyelhető meg (341 főről 272-re). A lakosság többsége (69,9 %) magyar nemzetiségű, a szlovákok aránya 1991-2011 között több mint duplájára nőtt (11,1 %-ról 25,7 %-ra). A község lakossága túlnyomórészt római katolikus vallású (94,5 %).

Történelem

A mai települést 1247-ben "Koar" alakban említik először. 1290-ben "Kuari", 1299-ben "Kouar", 1328-ban "Koary", 1338-ban "Koar" alakban szerepel a korabeli forrásokban. A falu kezdetben a Hont-Pázmány nemzetség birtoka volt. 1303-tól Kóváry Miklós a birtokosa, a család a 18. Bővebben

Mai jelentősége

A községben sem alapiskola, sem óvoda nem működik. Szent Miklósnak szentelt római katolikus temploma 1899-ben épült neobraokk stílusban. A klasszicista stílusú Kubinyi-kúria falán emléktáblát helyeztek el a kóvári születésű Kubinyi Ferenc emlékére.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

KOVÁR. Magyar falu Hont Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Nagy Csalomiához 2/4, B. Gyarmathoz 2/4 órányira, és annak filiája, legelős réttye elég, és jó, de fája eggyikféle sints, sem szőlő hgye, termett gabonájokat a’ B. Gyarmati piatzon szokták el adni.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Kóvár, (Kolári), Honth m. magyar falu, az Ipoly mellett, B. Gyarmathoz 3/4 mfld: 247 kath., 92 evang. lak. Van termékeny szántófölde, rétje, szőleje, erdeje, és vizimalma. F. u. Géczy, Kubinyi, Ebeczky, Dubraviczky.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Kóvár, Nógrádvármegye határánál fekvő magyar kisközség, 101 házzal és 513 róm. kath. vallású lakossal; vasúti és táviró-állomása, valamint postája Balassagyarmaton van. Az árpádkori oklevelekben, Terra Koarszeg alakban akadunk a nevére, 1244-ben a Hunt nemzetség birtoka volt. 1303-ban Miklós fia Pázmány szerezte meg, a ki a Kóvári családnak vetette meg az alapját, mely családot még a XVIII. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Kóvár. Árpádházi királyaink alatt a Hunt-nemzetség birtokában találjuk. 1244-ben Terra Koarszeg alakban említi egy oklevél. 1303-ban a Kóváricsalád megalapítója, Miklós fia Pázmán kerül a helység birtokába. A Kóvári-család ezután hosszú századokig birtokolja a határt. A XIX. században a Kubinyi-, Dubraviczky-, Bory-, Géczy-, Ebeczky-, Horváth-, Prónay-, Murányi- és a gróf Festetich-család a helység legkiemelkedőbb birtokosai. A község területe 893 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 508.