Perse

A község a Losonci-medencében, a Szuha-patak és a Losonc-Fülek vasútvonal mentén (megállóhely) fekszik, Losonctól 14 km-re délkeletre, Fülektől 5 km-re északnyugatra. A Fülekkovácsit (2 km) Nagydaróccal (6,5 km) összekötő mellékúton közelíthető meg. Csaknem teljesen egybeépült a tőle északra fekvő, szomszédos (1 km) Bozitával. Határa túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt terület. Nyugatról Ipolynyitra, délről Fülekkovácsi, északról Bozita községekkel határos. Északi határának egy részét a Bozita-Füleksávoly országút alkotja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Losonci járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Losonci járásához (1872-1913 között Füleki járásához) tartozott, Csehszlovákiához csatolása után pedig a (változó területű) Losonci járáshoz (1951-1960 között a kis időre helyreállított Füleki járáshoz). 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Losonci járás). Bővebben

Népesség

1910-ben 450, 1921-ben 381, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. Csehszlovákiához csatolása után a földbirtokreform keretében zajló szlovák betelepítés és kolonizáció egyik célpontjává vált, 1921-ben a (cseh)szlovák nemzetiségűek a lakosság 29,9, 1930-ban már 53 %-át alkották (1921-30 között népessége egyharmadával nőtt). Bozita önálló községgé alakulásával népességének csaknem felét elveszítette (1938-ban már csak 263 lakosa volt), ugyanakkor ismét magyar többségűvé vált, melyet napjainkig megőrzött. Bővebben

Történelem

A településről az első írásos említés 1439-ből származik, feltehetően sokkal régebben fennáll. A 16. század első felében két település, Alsó- és Felsőperse állt a helyén, majd 1554 és 1593 között török megszállás alatt állt. 1655-ben a hadak elpusztították, újjáépítésére 1670-ben került sor és 1725-től ismét önálló községként szerepel. A 19. században nagyrészt a Coburg család nagybirtokához tartozott. Bővebben

Mai jelentősége

Határában több napkollektoros erőmű üzemel. Szentolvasó Királynőjének szentelt római katolikus temploma 1913-ban épült neoromán stílusban. Határában több avar kori, honfoglalás kori és korai Árpád-kori sírt tártak fel 1948-50-ben.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

PERSE. Magyar falu Nógrád Vármegyében, földes Ura Gróf Koháry Uraság, lakosai külömbfélék, fekszik sávolyhoz nem meszsze, mellynek filiája Ipoly vize mellett, határja sovány, más javai is hibásak, harmadik osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Perse, magyar falu, Nógrád vgyében, 241 kath. lak. Földje jó; rétje, nádja elég. F. u. h. Coburg. Ut. p. Zelene.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Perse. Fülek közelében, a Szuha-patak mentén fekvő, magyar kisközség. Van 75 háza és 503, róm. kath. vallású lakosa. Postája, távírója és vasúti állomása Fülek, de itt is van feltételes megállóhely. Már 1439-ben Perseháza néven említik az oklevelek. 1598-ban Szentmariay György volt a földesura. 1682-ben Fülek várának elfoglalása után, Thököly Imre szeptember 16-án ide kisértette gróf Koháry Istvánt, a kit a vár átadása után elfogatott s innen Regéczre vitette. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Perse. Elsőnek 1439-ben Perseháza néven említi egy oklevél. A török kiűzetése után (1598) Szentmariay György szerezte meg. Később füleki várbirtok, majd 1770-ben Koháry István gróf kezén jegyzik fel. Később íz Almássy-családnak is van itt birtoka. Az összeomlás előtt Coburg-Góthai Fülöp hercegnek volt itt uradalma. A község területe 1823 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 263.