Pozba

A község a Garammenti-hátság dombvidékén (Barsbesei-hátság), a Besei-patak partján, a Nagysurány-Léva vasútvonal mentén (megállóhely), Nagysuránytól 18 km-re északkeletre, Lévától 24 km-re délnyugatra fekszik. A községet érinti a Nagysurányt Garamkálnával (16 km) összekötő 580-as út, mellékutak kötik össze Alsópéllel (7,5 km), valamint Csekével (13 km). Nyugatról Bellegszencse, északnyugatról Barsfüss, keletről Barsbaracska, délről pedig Fajkürt községekkel határos.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Verebélyi járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars és Hont k.e.e. vármegye, Verebélyi járás). 1949-1960 között a Nagysurányi járáshoz tartozott, majd 1960-tól az Érsekújvári járáshoz. Területe (9,41 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

Pozba a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik, nyelvszigetet alkot, valamennyi szomszédos község szlovák többségű. 1910-ben 502, 1921-ben 589, 1939-ben pedig 725, kizárólag magyar nemzetiségű és túlnyomórészt (1921-ben 87,4 %-ban) református vallású lakosa volt. 1991-2011 között lakosságának csaknem egyötödét elveszítette (620 főről 509-re csökkent), ezzel párhuzamosan a szlovák nemzetiségűek aránya 16,3 %-ról 22 %-ra nőtt, de a lakosság túlnyomó többsége (74,5 %) továbbra is magyar nemzetiségű. A hagyományosan református vallású faluban 2011-ben a lakosság 66,4 %-a volt református, 16,7 %-a pedig római katolikus vallású.

Történelem

Korán lakott település, melynek első okleveles említését Róbert Károly királynak egy 1339-ben kibocsátott iktatóparancsában találjuk, mely a községet a Balogh-család birtokaként tünteti fel. A 15. század végén és a következő század első évtizedeiben a Fűssyek, majd az Atczél család lett a birtokosa. A 16. században több török támadást elszenvedett, míg 1606-tól a hódoltság része lett. Bővebben

Mai jelentősége

A községben magyar alapiskola és óvoda működik. Klasszicista stílusú református temploma 1785-ben, tornya 1928-ban épült. A község határában található Szentkútpuszta a környék kedvelt búcsújáróhelye.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

POZBA. Elegyes magyar falu Bars Vármegyében, földes Urai Balog, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és másfélék is, fekszik Besséhez nem meszsze, mellynek filiája, határja jól termő.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Pozba, magyar falu, Bars vmegyében, Baracska mellett: 82 kath., 340 ref. lak. Ref. anyaekklésia. Bővelkedik gabonával, borral, gyümölccsel. Erdeje is van. F. u. a Balogh nemzetség. Ut. p. Verebély.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Pozba, magyar kisközség a verebélyi járásban, 489 ev. ref. vallású lakossal. A Balogh család ősi fészke, mely már 1339-ben Róbert Károly királynak a Barachkaiak javára kiadott iktató parancsában előfordul. 1496-ban Füssy László fiai: László és János tulajdona, mit 1516-ban Lajos király újból megerősít. Később a Bencsik és a Barlanghy családok is birtokosai voltak. 1866-ban az egész falu leégett. Református temploma 1790-ben épült. Postája Besse, távirója Verebély, vasúti állomása Mánya. Ide tartoznak Újmajor, Nagyberek, Kispozba és Szentkút puszták is. Ez utóbbi búcsujáróhely.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Pózba. Első okleveles említését Róbert Károly királynak egy 1339-ben kibocsájtott iktatóparancsában találjuk, mely a községet a Balogh-család birtokaként tünteti fel. A XV. század végén és a következő század első évtizedeiben a Fűssyeket vallja urának a község, melyből később a Bencsikés Barlanghy-családok is részt bírnak. 1866-ban a község lángok martaléka lett. A község területe 1635 kat. hold. lélekszáma a visszacsatoláskor 725.