Iske

A község az Alföldön, a Nagykaposi-sík kistáj nyugati peremén fekszik, a Laborc bal partján, a vajáni hőerőmű közvetlen nyugati szomszédságában, Nagykapostól 10 km-re nyugatra. A Vajánt (4 km) Béssel (4 km) összekötő mellékúton közelíthető meg. Nyugatról Nagyráska, délről Bés, keletről Vaján, északról pedig Deregnyő községekkel határos. Északi határa Ung és Zemplén vármegyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Nagymihályi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Ung vármegye Nagykaposi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Nagykaposi, majd 1960-1996 között a Tőketerebesi járáshoz tartozott, 1996-ban a Nagymihályi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Ung vármegye, Nagykaposi járás). Az 1960-as években határának 11,3 %-át (az ekkor épülő hőerőmű területének egy részét) Vajánhoz csatolták, területe 1910-38-hoz képest 4,76 km²-ről 4,22 km²-re csökkent.

Népesség

Iskének 1880-ban 312 lakosa volt, a 20. században azonban folyamatosan csökkent népessége. 1910-ben 278, 1921-ben 275, 1938-ban pedig 260, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1938-1991 között népességének felét elveszítette, 1991-2011 között további 18 %-os lakosságszámcsökkenés figyelhető meg (128 főről 105-re). A lakosság túlnyomó többsége ma is magyar nemzetiségű, bár a magyarok aránya 1991-2011 között 96,1 %-ról 83,8 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 3,1 %-ról 9,5 %-ra emelkedett. 2011-ben a lakosság kétharmada református, 14,3 %-a pedig római katolikus vallású volt.

Történelem

A település neve először a 13. század végén szerepel írásos forrásban. A falu lakóinak jelentős része a középkorban halász-pákász tevékenységet folytatott, emellett a falunak bőven voltak termőföldjei és rétjei. Az 1427. évi összeírás a Németi családot tünteti fel a falu tulajdonosaként. 1439-ben a Tegnyei, Kéri és Bajáni családoké, a 15. század végén a Deregnyey család birtoka. Bővebben

Mai jelentősége

Historizáló stílusú református temploma 1904–06-ban épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

ISKE. Elegyes magyar falu Ungvár Várm. földes ura Bánóczi Uraság, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Ung vize mellett, Pálótzhoz 1 mértföldnyire, Csicserhez sem meszsze, határja jó, vagyonnyai külömbfélék.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Iske, magyar falu, Ungh vármegyében, a Laborcza mellett, N. Kaposhoz nyugotra 1 1/2 mfdnyire: 24 r., 47 g. kath., 424 ref., 8 zsidó lak. Ref. anyaszentegyház; jó rét és föld; tava, s erdeje is van. Birják Horváth és Bánóczy örökösök. Ut. p. Ungvár.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Vajántól délre esnek Iske, Beés, Csicser jómódú népes községek.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Iske. A község területe 827 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 260.