Kiskövesd

A község a Bodrogköz nyugati részén, a Tarbucka (a Felső-bodrogközi szigethegyek egyike, 278 m) déli lábánál fekszik, Sátoraljaújhelytől 15 km-re délkeletre, Királyhelmectől 20 km-re délnyugatra. Áthalad rajta a Bodrogszerdahelyt (4,5 km) Nagykövesddel (2 km) összekötő országút. Határa csaknem teljes egészében mezőgazdaságilag művelt terület. Nyugatról Bodrogszerdahely, keletről Nagykövesd, délről Karcsa községekkel határos. Déli határa egyben államhatárt képez Szlovákia és Magyarország között.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Tőketerebesi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Királyhelmeci járáshoz tartozott, majd a Tőketerebesi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Sátoraljaújhelyi járás). 1920-ban a trianoni határ megvonásakor határának 15,7 %-át elveszítette, területe ezzel 6,69 km²-ről 5,67 km²-re csökkent.

Népesség

1910-ben 601, 1921-ben 619, 1938-ban pedig 669, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Túlnyomó magyar többségét (2011-ben 91,5 %) napjainkig megőrizte, bár a szlovák nemzetiségűek aránya 1991-2011 között megduplázódott (3,6%-ról 7 %-ra emelkedett). Az 1991-2011 közötti időszakban népessége 13 %-al csökkent (529 főről 460-ra). A lakosság 80,4 %-a református, 13,0 %-a pedig római katolikus vallású. 1944-ig számottevő izraelita vallású lakossága is volt a községnek (1938-ban a lakosság 7 %-át alkották).

Történelem

A települést az 1332 és 1337 közötti pápai tizedjegyzékben említik először. A szomszédos Nagykövesd váruradalmához tartozott. 1358-ban a várral együtt a Szerdahelyi család birtoka, ekkor "Kyused" néven említik. 1438-ban "Kyskewesd" alakban szerepel. A 15. században a Soós és Csire családok a tulajdonosok. A 16. században a Csebi Pogány, a Serédy és a Sándorffy családé. Bővebben

Mai jelentősége

A községben magyar nevelési nyelvű óvoda található, határában napkollektoros erőmű működik. Református temploma 1903-ban épült neoklasszicista stílusban. A faluban hagyományőrző csoport (Kökörcsin) működik. Tájházában állandó néprajzi kiállítás látható.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Kis Kövesd. Magyar falu Zemplén Várm. földes Urai több Uraságok, Kis kövesd, Nagy Kövesdnek filiája, lakosai katolikusok, és reformátusok, két nyomásbéli határja mindent meg terem, réttye jó, de kevés szénát termő, szőleje alkalmatos, erdeje igen kevés, piatzok Újhelyben.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Kövesd (Kis), Zemplén vmegyében, magyar falu, Ujhelyhez délre 2 órányira, a Bodrogközben: 26 római, 7 gör. kath., 528 ref., 60 zsidó lak. Ref. anyatemplom. Szántófölde 730 hold; szőlőhegye jó bort terem; erdeje, rétje kevés. F. u. b. Sennyei, b. Fischer, b. Vécsey, Szirmai s. m.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Kiskövesd, bodrogközi magyar kisközség 101 házzal és 590 ev. ref. vallású lakossal. Postája Nagykövesd, távírója és vasúti állomása Szomotor. Hajdan a kövesdi vár tartozéka volt. 1358-ban a Szerdahelyiek az urai s akkor nevét Kuezd alakban írják. 1438-ban és 1461-ben a Sóvári Soós család is kap itt részbirtokot s az Álmosdi Csire család is birtokosaként szerepel. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Kiskövesd. A XIII. században Kuezd néven a kövesdi vár birtoka, majd 1358-ban a Szerdahelyi-családé. A XV. században a Soós és Csire, a XVI. században a csebi Pogány, Sándorffy, Sztirthey, Soós, Tatay, Bacskay, Bornemisza, Csapó, Cserney, a XVII. században a Péchy, Csapy, Bocskay, Soós, Vécsey, majd a XVIII— XIX. században a Sennyey, Klobusitzky grófok, a Vécsey és Fischer bárók, valamint a Szirmay- Reviczkyés Jászay-család a birtokosa. A XX. században már nem volt nagyobb birtokosa. A község területe 980 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 669.