Korpona

besztercebányai, majd nagyváradi püspök, belső titkos tanácsos, az MTA tagja. Foglalkozott régészettel, középkori magyarországi műemlékekkel, ő kezdeményezte a rendszeres műemlékvédelem kiépítését, vidéki múzeumok felállítását. A magyar népi hiedelemvilág alapos feltérképezésével új irányt jelölt ki a magyar néprajztudomány számára. Tanulmányai (Korpona, Selmecbánya, Bécs) befejeztével Mednyánszky Alajos báró Nyitra megyei főispán fiának magántanára lett – itt kezdett el kéziratokkal, oklevelekkel foglalkozni. Papi hivatását Komáromszentpéteren kezdte, majd Pozsonyban volt hitszónok, 1849-től Zohoron plébános. Később a Pozsony vidéki műemlékek konzervátorává nevezték ki: beutazta, felkutatta és dokumentálta az itt fellelhető műemlékeket. Már törökszentmiklósi plébánosként jutott el Kubinyi Ferenc és Henszlmann Imre társaságában Konstantinápolyba, ahol rátaláltak a Corvina-könyvtár néhány darabjára. Vezette a pesti központi papneveldét, volt püspök Besztercebányán és Nagyváradon, de tudományos kutatásait sem hanyagolta. Elnöke volt az országos közoktatási tanácsnak és a Magyar Képzőművészeti Társaságnak. Műkincsgyűjteményét az országos képtárnak ajánlotta fel. Váradon hunyt el 1886. 12. 2-án. F. m.: Magyar mythologia, Csallóköz műemlékei, A középkori magyar festészet emlékeiből. A szepesváraljai XIV. századi történeti falfestvény, A magyar szent korona és koronázási jelvények története és műtörténeti leírása.