Pinc

A község a Losonci-medence északkeleti peremén, a Poltári-dombság lábánál, az Ipoly jobb partján és a Petri-patak mentén fekszik, az 16-os országos főút (Losonc-Rimaszombat szakasz) mentén, Losonctól 8 km-re keletre. Határának nyugati része 190-200 méteres magasságban fekszik, keleti része 280 méterig emelkedő dombvidék. Területének mintegy egynegyedét erdő borítja. Nyugatról Losonc, északnyugatról Kálnó, keletről Kétkeresztúr és Bozita, délről Bolyk és Ipolynyitra határolja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Losonci járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Losonci járásához (1872-1883 között Füleki járásához) tartozott, Csehszlovákiához csatolása után pedig végig a (változó területű) Losonci járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Losonci járás), ebben az időszakban északi határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. Bővebben

Népesség

Pinc a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. 1910-ben 429, 1921-ben 423, 1938-ban 498, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovákok aránya 1921-ben 13,2 %, 1930-ban 18,9 % volt. A 20. század második felében a község jelentős népességvesztésen ment keresztül, 1938-1991 között népessége 44,6 %-al, 1991-2011 között 11,2 %-al (276 főről 245-re) csökkent, de magyar többségét 2001-ig megőrizte. Bővebben

Történelem

Az első írásos említés Pincről 1326-ból származik, mikor is a települést "Pynch" néven említik. 1786-ban Pinz, 1808-ban Pincyna - magyarul Pinc néven szerepel. 1335-ben említik plébániáját is. 1573-ban több nemesi család birtoka volt (Pinczi, Károly, Baross család). Lakói főként mezőgazdaságból és az Ipolyon folytatott halászatból éltek, halászai a losonci és füleki uradalomnak adóztak. Bővebben

Mai jelentősége

A községben sem alapiskola, sem óvoda nem működik. 2009 óta határában alginitbányászat folyik. Mindenszenteknek szentelt római katolikus temploma 1900-ben épült szecessziós stílusban.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

PINCZ. Magyar falu Nógrád Vármegyében, földes Ura Pongrácz, és több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Bolyknak szomszédságában, mellynek filiája, határja is hozzá hasonlító.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Pincz, magyar falu, Nógrád vmegyében, egy szép térségen az Ipoly mellett: 549 kath., 15 evang. lak. Rétje sok, és jó; halászata hasznos; földje termékeny. F. u. Károly Ferencz, kinek uri lakhelye is van itten. Ut. p. Zelene.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Pincz 467 lakost számlál. Nevezetessége a községnek a szentimrei Károlyi család szép kastélya. Határa termékeny.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Pincz. Az Ipoly balpartján fekvő magyar kisközség, 82 házzal és 495 lakossal, a kik mind róm. kath. vallásúak. Postája és vasúti állomása Losoncz, távírója Kálnó, telefonja helyben van. A községet már 1484-ben az Eszlári Jonhos család birtokában találjuk. 1548-ban Pinczy Péter és Melegh Ferencz özvegye, 1598-ban Károlyi Ferencz volt a helység földesura. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Pinc. Első említése 1439-ben történik s ez időben az Eszlári Jonhoscsalád jószága. Később Pinczy Péter és Melegh Ferenc a földesura, majd a török kitakarodása után Károlyi Ferenc szerezte meg. Későbbi földesurak még itt a Lossonczy-, Szalontay-, Károlyi-családok. Az összeomlás előtt bellusi Baross János dr. egyetemi tanár volt legnagyobb birtokosa. A XIX. Bővebben