Pozsonyeperjes

Pozsonyeperjes a Kisalföldön, a Vízköz kistájon, a Kis-Duna bal partján, Csallóköz és Mátyusföld határán, Dunaszerdahelytől 10 km-re északra és Galántától 19 km-re délre fekszik, a Dunaszerdahelyi járás egyetlen települése, mely nem Csallóköz szigetén terül el. Áthalad rajta az 507-es főút, mely Dunaszerdahely és Galánta felé teremt összeköttetést. Mellékút köti össze Felsővámoson (7 km) át Vásárúttal (10 km). Bővebben

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után mindvégig a (változó területű) Dunaszerdahelyi járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Pozsony vármegye, Dunaszerdahelyi járás). 1960-1990 között hozzá tartozott a szomszédos Dunatőkés. Közigazgatási területe (15,69 km²) csak kismértékben változott 1921-hez képest (16,21 km²), korábban Felsővámos területébe ékelt exklávéjának Felsővámoshoz csatolásával 1939 után.

Népesség

Népessége a rendszerváltásig színmagyar volt, azóta viszont (különösen 2001 után) markáns növekedésnek indult a szlovákok létszáma, és mára meghaladja a 10%-ot. A lakosság túlnyomó többsége (86 %) római katolikus. Népessége viszonylagos stabilitást mutat, 1991-2001 között csökkent, 2001-2011 között viszont 7 %-al emelkedett.

Történelem

A középkorból nem ismerünk írásos említést a faluról, csak a kora újkorban bukkan fel. Előbb a Thurzó családé volt, majd az Esterházy család birtokolt itt nagyobb részt, a semptei, később a cseklészi uradalomhoz tartozott. Templomát Esterházy Károly gróf építtette a 18. században. A község határában 1849-ben ütközet volt. Lakói halászattal, mezőgazdasággal és sószállítással foglalkoztak, a helyben termelt gabona megőrlését a Kis-Dunán sorakozó vízimalmok végezték. Bővebben

Mai jelentősége

Pozsonyeperjes magyar tannyelvű alapiskolával és óvodával rendelkezik. Katolikus temploma (Szt. Péter és Pál-templom) műemlék, 1747–50-ben későbarokk stílusban épült. A községben egy régi vízimalom korhű mása található, amely múzeumként üzemel. Az egész környéket vonzó, kimagasló népszerűségű éves rendezvény az Eperfesztivál. A Kis-Duna partja üdülőövezet, ahol hétvégi házak sorakoznak.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

EPERJES. Elegyes magyar falu Poson Vármegyében, földes Ura Gróf Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik a’ Duna mellett, Tallóstól nem meszsze, ’s ennek filiája, határja gazdag, vagyonnyai nevezetesek, ’s ámbár a’ Dunának kiáradása ártalmara van néha, mindazáltal első Osztálybéli

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Eperjes, Pozson m. magyar falu, a Kis-Duna mellett; melly itt nagy szigetet formál. Számlál 755 kath., 7 zsidó lak. Határja termékeny; szép erdeje, legelője bőven; gyümölcs elég, a lakosok sok szarvasmarhát, az uraság pedig számos nemesitett juhot tartanak. F. u. gr. Eszterházy Mihály. Ut. p. Szered.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Eperjes, az alsó-csallóközi járásban fekvő magyar kisközség, 150 házzal és 1053 róm. kath. vallású lakossal. E község legrégibb írott nyomát 1553-ban találjuk, a mikor a portális összeírásban Báthori András 5 és a borostyánkői urak 5 porta után adóznak. 1647-ben özv. Thurzó Mihályné birtoka. Később az Esterházyak lettek az urai és ma is Esterházy Mihály grófnak van itt nagyobb birtoka. Bővebben

Magyar Katolikus Lexikon

Pozsonyeperjes, Eperjes, v. Pozsony vm. (Jahodná, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. vágsellyei, 2000: a pozsony-nagyszombati főegyhm. dunaszerdahelyi esp. ker-ében. - Tallós filiájából 1826: alapították. Tp-át 1750: Szt Péter és Pál tit-ra sztelték. 1877. VIII. 6: csaknem az egész település a lángok martaléka lett, leégett a tp., a pléb. is az isk-val együtt. Bővebben