Alsószeli

Gépészmérnök, feltaláló.

Jelentős a róla elnevezett, rendkívül gazdaságosan és egyszerűen üzemeltethető, könnyen szállítható axiális (propeller) szivattyú, mely belvízlevezetés és öntözés céljaira egyaránt használható, és 1934-től kezdve az ország egész területén elterjedt. Fontos találmánya a zsilipkapu-szivattyú is. Ezekről több dolgozatot is publikált a Vízügyi Közleményekben (Újrendszerű szivattyúk a belvízlevezetés szolgálatában, 1935; Az öntözések fejlődése az Alsó-Fehérkörösi Ármentesítő, Belvízszabályozó és Vízhasznosító Társulat területén az 1936. évben, 1936).

Apja hatgyermekes uradalmi intéző volt. Középiskolai tanulmányait Budapesten, Szegeden és Temesvárott végezte, itt is érettségizett 1907-ben. 1912-ben a budapesti műegyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet. A pestszentlőrinci Lipták Gépgyárban, később Temesvár városi vízműveinél dolgozott. 1915-ben bevonult és 3 évig katonáskodott a világháborúban.

1919-ben került a gyulai Alsó-Fehérkörösi Ármentesítő Társulathoz, amelynek 1932-től igazgató-főmérnöke volt. Négy évtizeden át lényegében ő irányította a Körösökön az árvízvédelmet. Nevéhez fűződnek az 1930-as évek első felének legjelentősebb öntözésügyi eredményei: a Körös-völgyi öntözések kiépítése, ezzel kapcsolatban a vidék belvízrendezési problémáinak megoldása. Számos középszintű szakembert nevelt fel, de a pályakezdő mérnököknek is hasznos útmutatással szolgált. Sok embernek – gátőrnek, kubikosnak, technikusnak – biztosított munkát a legnehezebb időkben is.

1956 októberében a Gyulai VIZIG munkástanácsa elnökévé választotta. Emiatt 1957-ben nyugdíjba küldték és a rendőrség is állandó megfigyelés alatt tartotta, de a nagy 1957. évi árvíz idején igénybe vették szakismereteit és tapasztalatait, sőt az általa szerkesztett úszókotró nagyon hasznosnak bizonyult az árvíz elleni küzdelemben.

Gyulán hunyt el 1959. május 19-én

Gimnáziumi tanár, helytörténész, publicista.

Tanári munkája mellett elsősorban Mátyusföld helytörténetével foglalkozott.

Galántán érettségizett (1958), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett magyar-történelem szakos tanári oklevelet (1962). 1962–1964-ben a nyitrai Pedagógiai Fakultáson, 1964–1990-ben, majd 1995–2001-ben a galántai magyar gimnáziumban tanított.

1990–1994-ben a Szlovákiai Magyar pedagógusok Szövetségének elnöke. 1965-től jelentek meg cikkei, publicisztikai és helytörténeti írásai. Tankönyveket is írt, szerkesztett. Pro Urbe Alsószeliért díjjal tüntették ki.

Főbb művei: Galánta, 1987; Alsószeli (társszerzőkkel), 1990; A „Hanza” Szövetkezeti Áruközpont, 1994; Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945–2000, 2002; Gimnázium Mátyusföld központjában I–II., 2003, 2008; A földreformok árnyékában Mátyusföldön 1919–1949, 2010; Alsó- és Felsőszeli a 20. században (társsz.) Mátyusföldi lexikon, 2014.

Zenetanár, karnagy, tankönyvíró. Alapiskolai tanulmányait Alsószeliben kezdte 1948-ban, majd a Felsőszeli Nyolcéves Alapiskolában folytatta. A Galántai Tizenegyéves Középiskolában érettségizett (1959). Felsőfokú tanulmányait a pozsonyi majd nyitrai székhelyű Pedagógiai Intézetben végezte, ahol 1963-ban magyar nyelv és irodalom−történelem−zenei nevelés szakos tanári képesítést nyert. A galántai Kilencéves Alapiskolában tanít (2002-től nyugállományú pedagógusként). 1965-ben alapította a most már Kodály Zoltán nevét viselő Alapiskola Gyermekkarát, amely azóta is működik. Több hazai és magyarországi kórussal tartanak fenn baráti kapcsolatot. Tizenöt alkalommal vettek részt sikeresen a Csengő Énekszó fesztiválon. Vendégkórusként a Kodály Napoknak valamennyi rendezvényén részt vettek. A kórus közreműködött a Ghymes Együttes „Tűzugrás” és „Rege” című lemezfelvételén. 1969-től tagja a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának. 1969-ben megalapította a Galántai Gimnázium Leánykarát, amelyet 1976-ig vezetett. Stirber Lajos kollégájával az alapiskolák 5. és 6. évfolyama számára zenei nevelés tankönyvet és módszertani segédkönyvet szerkesztett. Több éven keresztül tagja, sőt vezetője volt a Járási Módszertani Központ zenei szakbizottságának, valamint a Csemadok Járási Bizottsága zenei szakbizottságának. 1991 és 1993 között iskolaigazgató volt. 2002-ben elérte a nyugdíjkorhatárt, de a nyugdíj mellett továbbra is tanít és vezeti az iskolája gyermekkarát.

Történész, egyetemi docens, elsősorban a szlovákiai magyar kisebbség múltjával, a XX. századi csehszlovák-magyar kapcsolatokkal, a Kárpát-medence kisebbségeinek helyzetével foglalkozik.

Jóllehet a ma már Illavához csatolt Klobusicon született, gyermek- és serdülőkorát Alsószeliben töltötte, itt kezdte általános iskolai tanulmányait is. 1971-ben Galántán érettségizett, a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett magyar-történelem szakos tanári oklevelet (1976).

1976–1977-ben az SZTA Történettudományi Intézetének ösztöndíjasa, 1977–1985-ben a Csehszlovák Tudományos Akadémia budapesti kutatócsoportjának ügyintézője, 1986–1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Történettudományi Intézetének a munkatársa, 1995–1998-ban megbízott osztályvezetője, majd programigazgatója (Kisebbségkutató Műhely, 1998–2000-ben). 2001–2009-ben az MTA Kisebbségkutató Intézetének igazgatója. 2009-től a komáromi Selye János Egyetem docense, 2009–2011-ben a Tanárképző Kar dékánja. 1977-től Budapesten él.

Számos magyarországi és külföldi tudományos szervezet, társaság tagja, több szakmai folyóirat szerkesztőbizottsági tagja.

Főbb művei: A szlovákok története, 1993; Szlovák nemzeti fejlődés – magyar nemzetiségi politika 1867–1918, 1995; A közép-európai államok kapcsolatai, 1997; Duna táji dilemmák. Nemzeti kisebbségek – kisebbségi politika a 20. századi Kelet-Közép-Európában, 1998; Közösségi léthelyzetek – közösségi alternatívák, 2004. Társszerzője több kiadványnak is: Otthontalan emlékezet. Emlékkönyv a csehszlovák-magyar lakosságcsere 60. évfordulójára (Molnár Imrével), 2007; Regionálna a národná identita v maďarskej a slovenskej histórii 18.-20. storočia. Regionális és nemzeti identitásformák a 18-20. századi magyar és a szlovák történelemben (Štefan Šutajjal), 2007; Beneš-dekrétumok és a magyar kérdés 1945–48 (Popély Árpáddal és Štefan Šutajjal), 2008.