Bajcs

Komáromtól 21 km-re északra, Érsekújvártól 7 km-re délre, a Zsitva bal partján fekszik a Kisalföldön, a Zsitva ártéri síkságán. Közigazgatásilag délkeletről Perbete és Újgyalla, délről Ógyalla, délnyugatról Ímely, nyugatról Naszvad, északnyugatról Érsekújvár, északkeletről pedig Udvard határolja. Áthalad rajta a Komáromot Nyitrával összekötő 64-es országos főút, valamint a Komárom-Érsekújvár vasútvonal. Területének viszonylag nagy részét telepített erdő (fácános) borítja.

Közigazgatás

1865-ben alakult község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Komáromi járásban. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott, majd 1938–45 között ismét Magyarország része lett. 1923-1960 között az Ógyallai járáshoz tartozott.

Népesség

Lakosainak már csak kevesebb, mint a fele magyar anyanyelvű - annak ellenére, hogy a 20. század elején még 80 százalék fölött volt a magyar lakosság aránya. A település elszlovákosodásához hozzájárult a magyar alapiskola megszüntetése 1976-ban, valamint az is, hogy egyre inkább Érsekújvár vonzáskörzetébe kerül. A község, mint régi érsekségi birtok, túlnyomórészt katolikus vallású. Roma kisebbség is él a községben, főként Farkasdpusztán.

Történelem

Az esztergomi érsekség egyik legrégibb birtoka, első írásos említése 1312-ből származik, Possessio Archipiscopalis Boych néven, amikor bizonyos Chellus, Csák Máté véreskezű zsoldosvezére elfoglalta, ám az érsekség katonái elűzték s ettől fogva az érsekség háborítatlanul birtokban maradt. 1326-ban egy másik birtokosa is felbukkan Bajcsy István személyében, ám később ez is az érsekség birtokába került. A török korban elpusztult, még 1849-ben is mint puszta szerepelt. Bővebben

Mai jelentősége

A község egykori virágzó állami gazdasága a rendszerváltás után megszűnt, a földek nagy része ismét egyházi kézbe került, ezzel a község gazdasága tönkrement. Egyike a járás leginkább hátrányos helyzetű falvainak. Külterületeire jellemző a környező városok legszegényebb rétegeinek beáramlása. A község, illetve környéke rendkívül gazdag régészeti leletekben. Az érseki birtok 19. századi épületeiből kevés maradt fenn (volt intézői kastély, kúria, magtár, plébánia) és többnyire rossz állapotban.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BAJCS. Szabad puszta Komárom, és Nyitra Vármegyének széleinél, földes Ura Hertzeg Battyáni Uraság, fekszik Érsek Ujvárhoz 3/4. órányira. Vidékje az előtt haszontalan vala a’ posványságok miatt, míg H. Eminentziája 1788. folyóvá nem tétette, ’s itten szép tsinált útat is készíttetetett; sőt jeles nyári mulató házat is építtete itten 1786. Határjai külömbféle javakkal bővelkedik.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Bajcs, puszta, Komárom vgyében, Udvarddal határos, 7200 holdat foglal el, mellyből 600 hold tölgyes erdő. Van itt kath. plébánia és 186 katholikus lakos. Birtokosa az esztergomi érsek. Hajdan falu volt s 1626-ban Bajcsi István saját részét Szalay Tamásnak az esztergomi káptalan előtt örökösen eladja.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Bajcs, magyar kisközség, az esztergomi érsekség egyik legrégibb birtoka. 1312-ben bizonyos Chellus erőszakkal elfoglalta, de azután ismét visszakerült az érsekség birtokába. 1326-ban egy másik birtokosa is felbukkan Bajcsy István személyében, a ki a maga részét Szalay Tamásnak adja el. Később azután ez a rész is az érsekségé lett és az egész község és határa ma is az érsekség tulajdona. Bővebben

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Bajcs, magyar kisközség, az esztergomi érsekség egyik legrégibb birtoka. 1312-ben bizonyos Chellus erőszakkal elfoglalta, de azután ismét visszakerült az érsekség birtokába. 1326-ban egy másik birtokosa is felbukkan Bajcsy István személyében, a ki a maga részét Szalay Tamásnak adja el. Később azután ez a rész is az érsekségé lett és az egész község és határa ma is az érsekség tulajdona. Bővebben

Magyar Katolikus Lexikon

Bajcs, v. Komárom vm. (Bajć, Szl.): plébánia a v. esztergomi egyhm. érsekújvári esp. ker-ében. - 1312: Boych. 1827: alapították. Tp-át 1876 e. Ker. Szt János tiszt. sztelték. Kegyura 1880: az esztergomi érs. - Lakói 1840: 140 r.k., 23 egyéb vall., össz. 163; 1910: 1450 r.k., 2 ref., össz. 1452; 1940: 1239 r.k., 1 ev., 5 ref., 1 izr., össz. 1246; 1970: össz. 1420, m. 1000 (70,4 %), 1991: össz. 1234, m. 840 (68,07%); 2001: össz. 1219, m. 693 (56,85%). ** Némethy 1894:17. - Gerecze II:445. - Schem. Strig. 1917:83. - Gyurgyik 2002.