Bán

Az 1837-ben alapított pesti Királyi Orvosegyesület harmadik elnöke volt 1841 és 1846 között.

A pesti egyetemen szerzett orvosi oklevelet 1826-ban. Előbb József főherceg és nádor, majd István főherceg és nádor személyi orvosa volt, 1848 után gyakorló orvosként tevékenykedett.

Egyik legszorgalmasabb munkatársa volt az első magyar orvosi lapnak, az Orvosi Tárnak. Írt a budai vörhenyjárványról, az asszonyi emlők betegségeiről, a hagymáz és a hidegláz közötti különbségről. Egyik legérdekesebb tanulmányának címe: A gyógyszerek ereje s hatásának az eddiginél pontosabb meghatározása szükséges voltáról (1845).

Budapesten hunyt el 1886. október 23-án.

Igen termékeny szerző volt, nyelvészettel, görög filozófiával, földműveléssel, topográfiával, néprajzzal, gazdasággal stb. egyaránt foglalkozott. Legtöbb művét németül írta.

Szülőhelyén a kegyesrendiek gimnáziumában végezte tanulmányait. Innen a szenci katonai nevelőintézetbe került, itt földmérést és mezőgazdaságot tanított. Később Nyitrára ment, ahol a telekfelméréseknél és az adókivetések meghatározásánál tevékenykedett. Itteni működését befejezve a privigyei piarista gimnázium világi tanára lett. 1790–1794-ben a brucki (Ausztria) mintaiskola igazgatótanáraként az elhanyagolt intézményt rendbe hozta. Később még több más intézmény rendbetételét is rábízták.

Megrendült egészsége miatt nyugdíjba vonult és ettől kezdve kizárólag az irodalomnak és a tudományos munkának szentelte az idejét. Sokat utazott Magyarországon, 1819. július 10-én Kazinczy Ferencet is meglátogatta Széphalmon. Utolsó éveit Horvátországban, Károlyvárosban töltötte.

Főbb művei: Topographische Beschreibung des Königreichs Ungarn und seiner, einverleibten Provinzen, In Bezug auf die Landes- und Volkskultur, Oeconomie, Industrie, Künste, Handlung, Manufacturen und Gewerbe. Durch eigene Forschungen und practische Untersuchungen auf Reisen bearbeitet, und mit Rückblicken auf die Vorzeit nach dem gegenwärtigen Zustande dargestellt. I. Band., 1824; Der Sauerbrunnen Jamnicza im Königreiche Croatien, 1831; Reflexionem über die Begründung der magyarischen Sprache in Ungarn, als Staats-Dikasterial und Gerichts wie auch als allgemeine Volkssprache, 1833.

Károlyvárosban (Horvátország) hunyt el 1835. április 9-én.

Római katolikus pap, filozófus, közíró.

Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc egyik eszmei előkészítőjét látják benne, a maga korában modern filozófiai és természetbölcseleti nézeteket hirdetett, sőt egy könyvben is összefoglalta gondolatait. Ennek kéziratát megküldte az MTA-nak is, de ott nem értettek egyet a mű tartalmával és visszaküldték neki a szöveget, amely aztán elkallódott.

Egy szlovák posztókészítő fia volt és a nyitrai gimnáziumban tanult meg magyarul és latinul. 1827-től Pesten a központi papi szeminárium növendéke volt, ahol a német, később a francia és az angol nyelvet is elsajátította. Ihász Gábor Györggyel és másokkal megalapította a Magyar Nyelvművelő Társaságot. 1831-ben Nyitrán szentelték pappá, és a teológia tanára lett a helyi szemináriumban, majd pap Nagyugrócon és Németprónán.

1837-ben felhagyott a lelkészi szolgálattal és Pestre költözött. Egyre élesebben bírálta az egyház merev álláspontját számos gyakorlati kérdésben, végül 1845-ben kilépett a r. k. egyházból.

A szabadságharc bukása után külföldön bujdosott, de a belviszonyok jobbra fordulása után sem publikálhatott a saját neve alatt, hanem álnéven jegyezte cikkeit és fordításait. Filozófiai gondolatait, amelyek elsősorban Ludwig Feuerbach nézeteire támaszkodnak, a legátfogóbban a Lipcsében 1847-ben megjelent önéletrajzi munkájában (Johann Horárik's Kampf mit Hierarchie und Kirche in den Jahren 1841-45 – Horárik János harca a hierarchia és az egyház ellen az 1841-45. években) foglalta össze.

Utolsó éveiben Besztercebányán lakott testvérénél. Végrendeletében azt kérte, hogy pap ne búcsúztassa és tetemét adják át az orvostanhallgatóknak boncolás céljából. Ezt végül nem teljesítették, de a pap, aki temetni szerette volna, el sem kezdhette beszédét a sírnál, mert váratlanul nagy zápor zúdult a gyászolókra.

Főbb művei: Héber grammatika (1859); Életforrás vagyis mózesi vallástan tanítóképezdék és középtanodák felsőbb osztályai számára (1877–1879); Kis szótár az elemi iskolában való vallásoktatás czéljából tanítandó imákhoz (1887)

Tanulmányait szülővárosában kezdte, majd Pesten fejezte be.

Az ortodox zsidó iskola tanára, majd igazgatója volt nyugdíjba vonulásáig. A Neue Jüdische Zeitung c. lap szerkesztője volt.

Főbb művei: Der praktische Buchhalter, 1873; Talmud-Schatz. Fragmente aus dem babilonischen Talmud, 1880.

Budapesten hunyt el 1886-ban.

A pesti főreáliskola elvégzését követően a budapesti műegyetemen és tudományegyetemen mennyiségtani, természettudományi és bölcseleti előadásokat hallgatott, majd e tárgyakból tanári oklevelet szerzett.

Néhány évig nevelő volt Budapesten. 1870–1872-ben állami ösztöndíjjal Lipcsében és Karlsruhéban tanult. Közben Lipcsében a Ziller-féle gyakorlóiskolában számtant és mértant oktatott. 1872 októberétől a budapesti II. kerületi állami főreáliskolában helyettes tanárként működött. 1874-től már a mennyiségtan rendes tanára volt. 1878-tól a budapesti kereskedelmi akadémián is oktatott (mennyiségtant és kereskedelmi számtant). 1893 augusztusában saját kérésére a budapesti V. kerületi főreáliskolába helyezték, ahol Karinthy Frigyes írót is tanította.

Könyvismertetéseket, szakcikkeket írt a budapesti lapokba és szakmai folyóiratokba.

Főbb művei: Kosmopolitismus és nationalismus, különös tekintettel a zsidók jelen állására, 1875; Érettségi, vizsgálati mathematikai feladatok gyűjteménye (Beke Manóval), 1893.

Budapesten hunyt el 1908 után.

A magyaróvári gazdasági akadémián szerzett oklevelet 1882-ben, ezt követően apja gazdaságában gyakornokként dolgozott. Szakmai ismereteit gyarapítandó külföldi tanulmányutat tett, majd különböző haszonnövények (búza, kukorica, burgonya és ipari növények) termesztésének problémáival kezdett el foglalkozni és erről számos szakcikket publikált.

A hallei mezőgazdasági főiskola növénytermesztési tanszéke felkérte őt előadónak mint burgonyatermesztési szakembert. Több magyarországi gazdaság termelését sikerült fellendítenie.

Főbb művei: Burgonya termesztése a mai okszerű alapon, 1891; A cukorrépa és a tengeri termelési egyenlege, 1910.

Főbb művei: A vallásháború Magyarországon (1895); A magyar baptisták szervezete és hitvallása valláskritikai szempontból (1907); Származástan és világnézet (1909); A katolikus autonómia függő kérdései (1912); Pázmány Péter fejlődése (1913) 

A magyarországi könyvkiadók és könyvkereskedők országos egyesülete budapesti könyvkereskedői szakosztályának elnöke volt.

A gimnázium alsó osztályainak elvégzése után 1880-ban könyvkereskedői pályára lépett és 1894-ig Nyitrán, Debrecenben, Kolozsvárt, Sopronban, Budapesten és Egerben működött. 1904-ben Budapestre jött és a Grill-féle udvari könyvkereskedés választék-vezetője volt. 1905-ben alapította a magyarországi könyvkereskedők központi bizottmányi üzletét Budapesten.

Neje Prokop Anna, gyermekeik Árpád és Valéria.

Főbb művei: A soproni magyar kereskedelmi kör XI. évi jelentése,1891; Irodalmi kalauz. A magyar nemzeti irodalom jelesebb műveinek jegyzéke, könyvkereskedők használatára, 1899; Általános könyvjegyzék 1900 óta (hét kötet); Magyar könyvészet 1900 óta; Magyar könyvkereskedők évkönyve (öt kötet), 1900–1904; Bibliographica Hungarica 1902, 1904 (két kötet).

Budapesten hunyt el 1924. december 21-én.

Színművész, színházigazgató.

1894-ben asztalossegéd volt, amikor egy műkedvelő előadáson fellépett, később beiratkozott Horváth Zoltán színiiskolájába.

Karrierjét vidéken kezdte, 1895-től különböző igazgatóknál, mint pl. Krecsányi Ignácnál és Makó Lajosnál is dolgozott, fellépett Székesfehérváron, Szombathelyen, Pozsonyban, Zomborban, Aradon, Debrecenben, Temesvárott, Miskolcon és Szegeden is. 1907-ben lett a miskolci színház igazgatója, 1920-tól 1923-ig pedig a Szegedi Nemzeti Színház élére került. 1925-től a budapesti Nemzeti Színháznál működött.

Jellemábrázolása realista stílusú, természetes módú volt, a hangsúlyt a mozgásra és a beszédre helyezte.

Főbb szerepei: Jago (Shakespeare: Otelló); Walter (Schiller: Ármány és szerelem); Gregers (Ibsen: Vadkacsa); Biberach (Katona J.: Bánk bán); Lucifer (Madách: Ember tragédiája).

Budapesten hunyt el 1932. január 4-én.

Gyógyszerész, kémikus, flórakutató.

Kutatóként elsősorban analitikai kémiával foglalkozott, de geológiai, botanikai, műemlékvédelmi tárgyú dolgozatokat is publikált. Az ő érdeme, hogy 1919-ben jóváhagyták az orvosi kar felállítását az újonnan alapított pozsonyi egyetemen.

A gimnáziumot Trencsénben végezte el 1902-ben. A budapesti tudományegyetemen gyógyszerészetet, analitikai kémiát és geológiát tanult, 1907-ben gyógyszerészi oklevelet, 1908-ban doktori címet szerzett.

1907-ben Winkler Lajos (1863–1939) asszisztense volt a budapesti egyetem I. kémiai intézetében. 1908–1914 között egy trencséni gyógyszertár vezetője volt. Az I. világháború idején különböző hadigyógyszertárak parancsnokaként szolgált (Trencsén, Sopron, Trencsénteplic).

1919–1950 között a báni Salvator gyógyszertár tulajdonosa, majd nyugdíjba vonulásáig vezetője volt.