Trencsén

Főgimnáziumi tanár, entomológus.

Alsószabadiban született 1850. január 5-én.

A gimnáziumot Nagyszombatban, majd Besztercebányán végezte, ahol 1868-ban érettségizett. A Budapesti Tudományegyetemen tanult tovább. 1869-1870-ben egyéves önkéntes Bécsben. 1871-től a besztercebányai gimnázium próbaéves, 1872-től helyettes tanára. 1873-ban tanári vizsgát tett és Aradon helyezkedett el. 1885-1894 között a trencséni gimnázium tanára. A trencséni egyesületek tagja. 1885-től a Trencsénvármegyei Természettudományi Egylet másodtitkára, 1886-tól titkára.

Számos előadást tartott. Kutatásait az egylet és a gimnázium évkönyveiben közölte. Több szlovákiai természeti élőhely leírója. Főként rovartannal és botanikával foglalkozott.

1891-től a Magyar Turista Egyesület Vágvölgyi osztályának választmányi tagja. A természettudomány népszerűsítője volt, tanítványa volt Jozef Laco szlovák entomológus is. Pedagógiai szaklapokban, évkönyvekben publikálta dolgozatait természetjárásairól, az élelmiszerhamisításról, a gombákról, a rovarokról, a filoxérajárványról és egyebekről.

Fia, Petrogalli Oszkár (1877–1925) ügyvéd, politikus, országgyűlési képviselő, újságíró.

Aradon született 1877. október 4-én.

Apja Petrogalli Artúr tanár, természettudós, anyja Hülley Lujza.

A trencséni gimnáziumban tanult, majd a Budapesti Egyetemen szerzett jogi diplomát.

Ezt követően 1922-ig Besztercebányán lett ügyvéd, ahol a helybeli Figyelőt is szerkesztette.

1906–1910 között a Függetlenségi Párt országgyűlési képviselője volt. A csehszlovák államfordulat után hónapokig az illavai börtönben tartották fogva. A szlovákiai magyar politikai élet egyik szervezője, fő törekvése a szlovákiai magyar politikai erők egységének megteremtése volt.

1922-től a losonci székhelyű Szövetkezett Ellenzéki Pártok Központi Irodájának vezetője és a Prágai Magyar Hírlap főszerkesztője volt.

Gyógyszerész, kémikus, flórakutató.

Kutatóként elsősorban analitikai kémiával foglalkozott, de geológiai, botanikai, műemlékvédelmi tárgyú dolgozatokat is publikált. Az ő érdeme, hogy 1919-ben jóváhagyták az orvosi kar felállítását az újonnan alapított pozsonyi egyetemen.

A gimnáziumot Trencsénben végezte el 1902-ben. A budapesti tudományegyetemen gyógyszerészetet, analitikai kémiát és geológiát tanult, 1907-ben gyógyszerészi oklevelet, 1908-ban doktori címet szerzett.

1907-ben Winkler Lajos (1863–1939) asszisztense volt a budapesti egyetem I. kémiai intézetében. 1908–1914 között egy trencséni gyógyszertár vezetője volt. Az I. világháború idején különböző hadigyógyszertárak parancsnokaként szolgált (Trencsén, Sopron, Trencsénteplic).

1919–1950 között a báni Salvator gyógyszertár tulajdonosa, majd nyugdíjba vonulásáig vezetője volt.

orvos, történész, politikus. 1937-ben a pozsonyi egyetem orvosi karán szerzett oklevelet. 1937–1942 között előbb Trencsénben, majd Komáromban volt kórházi alorvos. Ezt követően Jolsván városi orvos. Amikor 1978-ben Svájcban megjelent a felvidéki magyarság 1945 utáni meghurcoltatásának történetét összefoglaló A hontalanság évei c. munkája, kitiltották a Rozsnyói járásból és visszatért szülőfalujába. Az 1989 után egyik alapítója és tiszteletbeli elnöke lett a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomnak. 1968–1970 között számos tényfeltáró írást közölt a felvidéki magyarok meghurcoltatásáról és a nemzetiségi kérdésről.