Somorja

Somorja a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz nyugati részén fekszik, az 1992-ben tóvá duzzasztott (Körtvélyesi-víztároló) Duna bal partjának közelében, Pozsonytól 24 km-re délkeletre, Dunaszerdahelytól 24 km-re nyugatra. A 63-as (Pozsony-Komárom) főút érinti a várost, az 503-es út Nagymagyaron keresztül (13 km) Szenc felé (28 km) teremt összeköttetést. A Komárom-Pozsony vasútvonal legközelebbi állomása a közeli Úszoron van (5 km), ahonnan 1915-től a hatvanas évekig mellékvonal vezetett a városba (teherforgalommal a 90-es évekig). Bővebben

Közigazgatás

Somorja 1405-1465 között szabad királyi város volt, majd 1871-ig mezővárosi rangot viselt. Ezután nagyközségként volt Pozsony vármegye Somorjai járásának székhelye 1920-ig. A csehszlovák közigazgatásban is járási székhely maradt, egészen a Somorjai járás megszüntetéséig 1960-ban, ettől kezdve (egyben városi rangját visszakapva) mindmáig a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozik. Bővebben

Népesség

1921-ben az akkor nagyközségi rangot viselő Somorjának 3144 lakosa volt, ennek 86,5 %-a magyar nemzetiségű volt, de számottevő volt a németek aránya is (4,5%). Somorján és Tejfalun népes zsidó közösség is élt az 1944-es népirtás előtt (1921-ben az izraelita vallásúak Somorján a népesség 8,4 %-át, Tejfalun 6,9 %-át alkották). 1939-ben (a mai területre vetítve) 4858 lakosa volt. Bővebben

Történelem

Nevét Szűz Mária tiszteletére szentelt középkori templomáról kapta. A Sancta Maria név az idők folyamán Somorjává alakult át. Először 1238-ban említik templomát „ecclesia Sancte Mariae” néven, de ezen azon oklevél hitelességével kapcsolatban kétségek merültek fel. Az első hitelesnek vélt írásos emlék 1285-ből származik, ebben Somorját „Villa Sancte Márie” alakban említik. Bővebben

Mai jelentősége

A város a Felső-Csallóköz kulturális és gazdasági központja: 1927-ben eredetileg itt hozták létre a Csallóközi Múzeumot, amely a második világháború utáni felszámolását követően 1964-ben Duna-szerdahelyen alakult újjá. 1976-ban helytörténeti múzeum jellegű Városi Honismereti Háza létesült, amely 1982 óta a Csallóközi Múzeum kihelyezett részlegeként működik. Bővebben

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SAMARJA, közönségesen Somorja. Fanum S. Mariæ, S. Samariæ. Sommerein, Szamorin. Nevezetes, és régi privilegizált Mezőváros Pozsony Vármegyében, a’ Tsalóközben; lakosai leginkább Magyarok, és kevesebb Németek, katolikusok, evangelikusok, és reformátusok; fekszik az öreg Dunához 3/4, az Érsek Újvári ág Dunához pedig 1 1/2 órányira, sík földön, Gutor, Dienesdi, Gantsháza, ’s több helységeknek szomszédságjokban. Bővebben

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Somorja, (Sommerein, Sammaria, Fanum S. Mariae), régi s a Csallóközben legnevezetesebb privilegiált m. v. Posontól 3 mfd. távolságra, s 1 fertálynyira a nagy Duna bal partjához. Hajdan, az az 1405-ben, kir. város volt, de ezen szabadságát 1465-ben elvesztette. Vannak több királyoktól szép szabadságai, privilegiumai, nevezetesen: III. Andrástól, Erzsébet királynőtől, Zsigmondtól, Corvin Mátyástól, II. Bővebben

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Somorja, melyhez Gancsháza puszta is tartozik, 2.643 magyar lakosú csinos város. Van 1778-ban épűlt pompás temploma, gazdag városi levéltára, kaszinója, ipariskolája, takarékpénztára. E községben telepítette 1690-ben Széchenyi György érsek és Koháry István országbíró a paulai szent-ferenczieket. Lakói földmíveléssel, iparral, fűzfavessző-, sás- és szalmafonással, meg szövőiparral foglalkoznak.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Somorja, hajdan szabad királyi város, mely az újabb korban nagyközség lett. A hasonnevű járás székhelye. Házainak száma 395, lakosai, kiknek száma 3024 lélek, magyarok, vallásra nézve 2150 róm. kath., 437 ág. h. ev., 229 ev. ref. és 203 izr. Az e községre vonatkozó történeti adatokat Kisfaludy Zsigmond somorjai esperes-plébános gyűjtötte össze nagybecsű kézirati munkájában, melyből a következőket iktatjuk ide. Bővebben

Magyar Katolikus Lexikon

Somorja, Somorein, Samaria, Fanum Sancta Maria, v. Pozsony vm. (Šamorín, Szl.): 1. esperesség a v. esztergomi főegyhm-ben. Plébániái 1904: Csütörtök, Féll, Hidas, Illésháza, Misérd, Nagylég, Nagymagyar, Nagypaka, Püspöki, Szentantal, Vajka. - 2. plébánia. 1238: már létezett. Tp-át Szűz Mária tiszt-ére szent. 1390: két pléb., a másodiknak Szt György-tp-a volt. Bővebben

Keszeli Ferenc - Csiba Márton - Pókateleki Kondé Miklós - Georch Illés - Resely Mihály - Ivánfi Ede - Kunszt Károly - Jankó Zoltán - Khin Antal - Fizély Ödön - Farkas Gyula - Tallós-Prohászka István - Németh-Šamorínsky István - Csiba Lajos - Barta Ernő - Csető János - Fóthy János - Presinszky Lajos - Zalabai Zsigmond - Bándy György - Ürge Mária - Kocsis Aranka - Somorjai Kiss Tibor