Kéménd

A község a Kisalföld peremén, az Alsó-Garammente kistájon, a Garam bal partján fekszik, határa a túlpartra, az Ipolymenti-hátság erdős dombvidékére is kiterjed, itt található legmagasabb pontja is (290 m). Párkánytól 13 km-re északnyugatra, Zselíztől 18 km-re délre, a Párkány-Léva vasútvonal (megállóhely), valamint a Párkányt Garamkövesddel összekötő 76-os főút mentén fekszik. Bővebben

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott, Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Párkányi járáshoz, annak megszüntetése után pedig az Érsekújvári járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Esztergom vármegye, Párkányi járás). Területe (26,04 km²) 1921-1939 között 2 hektárral csökkent a szomszédos Bény javára.

Népesség

1910-ben 1812, 1921-ben 1927, 1939-ben pedig 1934, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 1939-1991 között népessége csaknem egyötödét elveszítette, 1991-2011 között kismértékű (3,3 %-os) népességcsökkenés figyelhető meg. A lakosság túlnyomó többsége (77,4 %) magyar nemzetiségű és római katolikus vallású (80,9 %), a szlovákok aránya 2001-2011 között 7,6 %-ról 16,4 %-ra nőtt. A lakosság 8,5 %-a a roma etnikumhoz tartozik.

Történelem

A falu első írásos említése 1183-ből származik "Camend" néven. 1217-ben a Hont-Pázmány nembeli Amadé volt a birtokosa. 1543-ban Esztergom eleste után a vidéket elfoglalták a törökök. 1595-ben a török ellen készülődő császári katonák fosztották ki a falut. 1683-ban a korábban a töröknek behódolt falut a párkányi csata után győztes lengyelek teljesen elpusztították. Bővebben

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű, szőlőtermesztéséről híres községben magyar tannyelvű alapiskola (Petőfi Sándor Alapiskola) és óvoda működik. Urunk mennybemenetelének szentelt római katolikus temploma a 18. század közepén épült barokk stílusban.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

KÉMÉND. Elegyes magyar, és tót falu Esztergom Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, fekszik Garam vize partyán, mellyen szép hídgya van, Párkányhoz mint egy más fél mértföldnyire, postája is vagyon, határbéli földgye jó, legelője elég, fája tűzre, és épűletre, szőlleji jó borokat teremnek; el adásra alkalmatos módgyok van, közel a’ Dunán, ’s Esztergomban, réttyeinek, és legelőjének egy részét Garam vize néha meg szokta önteni.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Kéménd, Esztergom, most Komárom vmegyében, régi magyar falu, a Garan jobb partján, Esztergomtól északra 2 mfd., a lévai és nyitrai országutban: 961 kath. lak. s egy jól dotált plébaniával. Határja egészen róna s első osztálybeli: van jó fekete földje, rétje, legelője bora, fája. Hajdan a Hunt Pazman fam. öröksége volt, de 1392-ben Ugrinus gróf az esztergomi érseknek kénytelenitetett általengedni, mivel testvérjei nagy pusztitást követének el az érseki jószágokban. Az itten volt postahivatal eltöröltetett, de ujra felállitatott. F. u. az esztergomi érsek. A lakosok birnak 1449 1/2 hold első, 724 h. második osztályu szántóföldet, 464 1/2 hold rétet, 983 1/2 kapa szőlőt.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Kéménd, nagyközség, a Garam mentén, 380 házzal és 1907 magyar ajkú, róm. kath. vallású lakossal. Határa 4876 kat. hold. Már a rómaiak idejében lakott hely volt, a kiknek emlékét egy kerek váracs őrzi. Szent István király a Hunt-Pázmán nemzetség őseinek, alkalmasint Bénynek adta e területet. De az esztergomi káptalannak is volt itt birtoka, melyből egy ekealját 1183-ban eladott Farkas comesnek. Bővebben

Magyar Katolikus Lexikon

Kéménd, v. Esztergom vm. (Kamenín, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. párkányi esp. ker-ében. - 1295: már létezett. A török után 1713: alapították újra. Tp-át Mennybemenetel tit-ra szent. Kegyura 1880: az esztergomi érs. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., szl. - Filiája 1917: Bény. - Plébánosai: 1332: Salamon, 1630: Bátorkeszi Gáspár lic., 1647: Szögyényi Ferenc, 1676: Ádámi Péter, 1678: Androsovics Mihály, 1678: Boros Lőrinc, 1690: Kovács András lic., 1698: Némethy János, Palkovics Ferenc, 1731: Rudinszky Pál, 1736: Pétsy Ferenc, 1741: Kürthy Pál, 1764: Kálmány István, 1778: Horváth Antal, 1784: Nagy István, 1790: Csáky László gr., Kovács András, 1806: Szkaliczky András, 1817: Kulifay István, 1820: Markovics Károly, 1829: Somogyi Ferenc, 1832: Fába Tivadar, 1857: Crettier Ferenc, 1871: Mórász Antal, 1904: Pelczer Lipót. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Kéménd. Marcus Aurelius római császár alatt már római erősség állott helyén. A honfoglalás után Szent István Hunt fia Bénynek adományozta, de birtokot nyert itt az esztergomi káptalan is. A Hont—Pázmán-nembeli Amadé 1217-ben a maga részét a bényi premontrei apátságnak ajándékozta és hasonlóképen cselekedett az ugyanazon nembeli István is 1273ban a maga birtokrészével. Bővebben

Várkonyi Hildebrand Dezső - Dudich Sándor - Bertók Imre - Bartusz Gyula - Bartusz György - Dudich Sándor László - Hégliné Bertók Marianna - Zsákovics László