Párkány a Duna északi partján, az Esztergomi Duna-völgy kistájon, a Garam torkolatánál, a Helembai-hegység (Burda) lábánál fekszik, Esztergommal átellenben (mellyel 1895 óta híd köti össze), Komáromtól 48 km-re keletre, Érsekújvártól 50 km-re délkeletre, Lévától 55 km-re délre, Budapesttől 52 km-re északnyugatra. Fontos forgalmi csomópont, 1850 óta a Pozsonyt Budapesttel összekötő vasúti fővonal egyik állomása, 1885 óta vasút köti össze Lévával is, a 63-as főút Komárommal, az 509-es Bajcson keresztül Érsekújvárral, a 76-os út Garamszentbenedekkel (72 km), az 564-es út pedig Deménd (43 km) és Léva felé teremt összeköttetést.
Közigazgatás
A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó város. 1871-ig mezővárosként, majd 1920-ig nagyközségként Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott, 1909-től 1960-ig járásszékhely volt. Csehszlovákiához csatolása után a járás megszüntetéséig a Párkányi járás székhelye volt, majd 1960-tól az Érsekújvári járáshoz csatolták, egyben városi rangot kapott.
Népesség
1910-ben 3079, 1921-ben 3481, 1939-ben pedig 3645, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. A szlovákok aránya 1921-ben 7,3 % volt. A magyar lakosság egy részének kitelepítése 1945 után, valamint az iparosítással és városodással járó ugrásszerűen növekvő lakosságszám (1939-1991 között több mint háromszorosára ugrott) a szlovákok aránya 1991-re a lakosság 1/4-ére nőtt (24,8 %).
Történelem
A hely kiváló fekvése okán már az őskorban benépesült. Ezt bizonyítja a párkányi papírgyár területén feltárt hatalmas kiterjedésű újkőkori település is. A római korban Anavum néven a Limes egyik hídfője volt e helyen. Marcus Aurelius császár ezen a tájon – a Garam mellett – írta Elmélkedések című első könyvét a kvádok ellen vívott háború idején. A garamszentbenedeki apátság 1075-ből származó – I.
Mai jelentősége
Párkány fontos ipari (papír- és cellulózgyár), idegenforgalmi (itt található Szlovákia egyik legnagyobb termálfürdője a Vadas), közlekedési és közigazgatási (járási hivatal kirendeltsége, számos intézmény és hivatal) központ. Oktatási központ is, magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Ady Endre Alapiskola), kétnyelvű gimnáziummal, kereskedelmi akadémiával és szakközépiskolával.
Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99
PÁRKÁNY. Mező Város Esztergom Vármegyében, földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, Esztergomtól tsak a’ Duna hasíttya, mint Pestet Budától; földgye jó, legelője elég, piatzozása helyben, fogyatkozása, hogy réttyeinek, és legelőinek egy részét a’ Duna, és Garam vize néha megönti, fája sem lévén elég, második osztálybéli.
Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851
Párkány, m.-város, Esztergom, most Komárom vgyében, Esztergommal általellenben, a Duna bal partján: 1165 kath., 1 óhitü, 8 zsidó lak. Kath. paroch. templom. A régi oklevelekben Kokadnak, és Kokatnak neveztetik. Határa róna s első osztálybeli, de az árvizektől sokat szenved, legelője, rétje bőven, bora kevés; fában szükséget érez. Országos vásárai dohányra és főzelékre nézve, mellyek Hontból hozatnak, nagy fontosságuak.
Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914
Párkány, dunabalparti magyar nagyközség, Esztergom átellenében, 415 házzal és 2836 lakossal, a kik vallásuk szerint így oszlanak meg. 2418 róm. kath., 356 izr., 51 ref. és 10 ág. evang. Határa 2555 kat. hold. Egyike Esztergom vármegye legrégibb helységeinek. Őse neve Kakath volt; e néven fordúl elő a XVI-XVII. század adóösszeírásaiban, valamint az 1755.
Magyar Katolikus Lexikon
Párkány, Gockern, v. Esztergom vm. (Štúrovo, Szl.): 1. esperesség a v. esztergomi főegyhm-ben. Plébániái 1917: Bart, Bátorkeszi, Dunamocs, Ebed, Farnad, Kéménd, Köbölkút, Kőhídgyarmat, Muzsla, Nagyölved, Szőgyén. - 2. plébánia. 1397: már létezett. A törökök 1543 u. elpusztították. Esztergom filiájából 1734: alapították újra. Mai Szt Imre-tp-át 1709: építették.
A visszatért Felvidék adattára (1939)
Párkány, ösi település és hajdan Kakatli néven fordul elő. Első okleveles említése 1075-ből maradt fenn s I. Géza a garamszentbenedeki apátság nak nagyobb donációt juttat itt. 1157ben II. Géza a községi vámszedés jogát az esztergomi főkáptalannak adományozza, II. Endre viszont a kikötővámot 1215-ben az esztergomi káptalannak juttatja. Vencel cseh király 1304-ben elfoglalja Kakath várát.
Vágkirályfa - tanult (* 1947. ápr. 14. Pozsony) Költő, író, publicista, műfordító. Vágkirályfán járt általános iskolába. A gimnáziumot Galántán, Párkányban és Pozsonyban végezte. 1964-től újságíró különböző lapoknál: 1964–65 között a Győzelmes út – galántai járási lap magyar kiadásának szerkesztője; 1965-től a Hét szerkesztő-riportere; 1967–68-ban szabadfoglalkozású riporter; 1968–1976-ban az Új Ifjúság szerkesztő-riportere; 1976–1990 között a Hét munkatársa; 1990-től a lap megszűnéséig a Nap főmunkatársa. 1990-től 2008-ig a Magyar Távirati Iroda szlovákiai munkatársa (közben, 1989–1992 között a pozsonyi Magyar Kulturális Központban dolgozott). Versei, novellái, gyermekversei és meséi mellett ismertek művelődéstörténeti, ill. képzőművészeti tárgyú írásai. Cseh és szlovák nyelvből fordít. 2001-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntették ki, 2002-ben Táncsics Mihály-díjat kapott. Somorján él.
író, hírlapíró. A Pesti Hírlap tárcaírója, a Szegedi Napló és Budapesti Hírlap munkatársa volt. Írt országgyűlési tárcákat, karcolatokat és mint a tárcarovat vezetője, elbeszéléseket, könyvismertetést; gyakran vezércikket is. Ezen kívül 1889-1909 között munkatársa volt Pósa Lajos az Az Én Újságom című gyermeklapjának, de az Új Időknek, az Esti Ujságnak és a Kakas Márton élclapnak is írt. 1909-től Benedek Elekkel szerkesztette a Jó Pajtást. Több mint 30 gyerekkönyve jelent meg. Legnagyobb sikert elért művei a Mackótörténetek (később Dörmögő Dömötör). Budapesten hunyt el 1916. 6. 4-én.
Eredeti neve Rainer. Villamosmérnök, egyetemi tanár. Oklevelét 1922-ben a budapesti műegyetemen szerezte. 1928-tól a Standard Villamossági Gyár mérnöke, 1938-ban műszaki igazgatója, 1952-ben a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár kutatólaboratóriumának vezetője. 1952–1958 között a Távközlési Kutató Intézet főosztályvezetője. 1949-ben az Állami Műszaki Főiskola tanáraként, majd mint a Műszaki Egyetem meghívott előadója tevékenykedett. 1958-tól a budapesti Műszaki Egyetemen a mikrohullámú híradástechnika tanszékére egyetemi tanárnak nevezték ki. Egyike volt a hazai rádiótechnika jelentős úttörőinek. Irányításával épült a lakihegyi adóállomás és antenna, továbbá a vidéki reléadók. Hazai és külföldi szaklapokban több tanulmánya is megjelent. 1967. 6. 3-án hunyt el.
Pedagógus, képzőművész. Az esztergomi Szt. Imre Főreáliskolában érettségizett 1922-ben, majd a prágai német egyetem építészeti karán kezdte tanulmányait, melyeket két szemeszter után Pozsonyban folytatott, ahol tanítói vizsgát tett. 1950–1960 között a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán, valamint a kassai Šafárik Egyetem BTK-án tanult, és történelem–képzőművészet szakos tanári képesítést szerzett. – 1929 és 1945 között Ipolynyéken, Naszvadon és Udvardon tanított. 1946–1949-ben a magyar áttelepítési bizottság meghatalmazottja. Ezután Kürtön, majd Tardoskedden volt tanító, ill. iskolaigazgató. 1960-tól a nyitrai Pedagógiai Főiskola képzőművészeti tanszékének tanársegéde. Nyugdíjazása után, 1966–1976 között a párkányi művészeti alapiskola általa alapított képzőművészeti osztályát vezette. Diákévei alatt kezdett festeni, 16 csoportos és 23 önálló kiállítása volt. Halála előtt néhány évvel a szülőfalujához közeli Ipolyságnak adományozta mintegy kétszáz képét, ez lett az alapja a város galériájának, amely később felvette a festő nevét.
vegyész. 1950-től a Budapesti Tűzállóanyaggyár munkatársa, a gyártmányok minőségjavításával foglalkozott, 1952-től főmérnök. Kidolgozta a cementipari forgókemencék, mészégető kemencék stb. béléstégláinak korszerű gyártástechnológiáját. 1959–1963-ban a Magnezitipari Művek kutatólaboratóriumának vezetője, 1963-tól nyugalomba vonulásáig a fémoxid üzemet vezette. Budapesten hunyt el 1982. 9. 15-én.
Atléta, tanár. Az Esztergomi Tanítóképző diákjaként 1927-ben nyújtón és korláton országos bajnok. Az érettségi után a budapesti Testnevelési Főiskolán folytatta tanulmányait. Többszörös magyar szertorna bajnok (gyűrű, talaj). Nevéhez fűződik a talajon ugrott nyújtott testű hátraszaltó világelsősége. Tizennégyszeres magyar válogatott. 1935-ben a Budapesten rendezett Főiskolai Világbajnokságon csapatban és gyűrűn világbajnok lett. Az 1936-os berlini olimpián a magyar tornaválogatottal hatodik helyezést ért el. A második vh. után Galgócon, majd Komáromban gimnáziumi testnevelő tanár. A Kelet-szlovákiai Vasmű építése idején fizikai munkás Szepsiben, ahol később nyugdíjazásáig a magyar tanítási nyelvű gimnázium tanára volt.
Zeneszerző, előadóművész. Tanulmányait szülővárosában kezdte, majd az esztergomi bencés gimnáziumba járt, később kántornak tanult, tánczenekarokat vezetett, több táncdala nyert díjat a különböző pályázatokon, versenyeken, egy-egy műve széles körben ismert slágerré vált. 1959-ben négyéves karmesterképző tanfolyamot végzett Pozsonyban. 1959–1975 között a párkányi, az érsekújvári, majd a komáromi művelődési ház zenei szakelőadója volt. Nyugdíjasként Párkányban élt. Táncdalokat, operetteket, kórusműveket, magyar nótákat írt, verseket is megzenésített; több hanglemeze is megjelent.
Művelődésszervező, újságíró. 1944–1948-ban frontszolgálatos katona, majd hadifogoly a Szovjetunióban. 1949–1954-ben a Csemadok szervezőtitkára, 1954– 1961-ben a Csemadok KB vezető titkára. 1961-ben politikai okból áthelyezték a Szabad Földműves szerkesztőségébe, melynek 1981-ig főszerkesztője maradt.
Festő. Gimnáziumi tanulmányait Érsekújvárban, Esztergomban és Dunaszerdahelyen végezte. 1941–1942 között Gallé Tibor képzőművészeti iskoláját látogatta. 1949–1950-ben a pozsonyi Műszaki Főiskola képzőművészeti osztályának hallgatója, 1950–1952-ben a pozsonyi képzőművészeti Főiskola diákja volt. 1975-ben Cyprián Majerník-díjjal tüntették ki, 1989-ben Érdemes művész, 2003-ban megkapta a Posonium Művészeti Díjat. Pályafutása során több mint száz murális munkát készített, többnyire társszerzőkkel (Karol Drexler, Szabó Sándor). Grafikával és könyvillusztrációval is foglalkozott. 2007-ben életművét bemutató album jelent meg.
Építészmérnök, szakfordító. A Budapesti Műszaki Egyetemen, majd a Pozsonyi Műszaki Főiskolán tanult (1949–1954). 1954–1956: a poprádi ércbányában építésvezető; 1956–1960: a párkányi járási építővállalat üzemvezetője; 1960–1977: a párkányi papírgyár beruházási osztályának vezetője; 1978–1981: a gömörhorkai papírgyár műszaki igazgatóhelyettese; 1981–1991: a párkányi papírgyár irányítástechnikai főosztályvezetője; 1991–1992: a párkányi Kerületi Hivatal régiófejlesztési osztályvezetője; 1992–2003: a Déli Régió Ipartestületének titkára. Számos tankönyvet fordított magyar nyelvre.
Autodidakta festő. 1957-től mint dekoratőr dolgozik Párkányban. Több alkalommal részt vett a zebegényi művésztelepen. 1982-ben Párkányban Képzőművészeti Szakkört szervezett, kezdeményezte a Városi Galéria létrehozását. Realisztikus felfogású tájképeket fest.
Festő, rajztanár. 1950–1953 között magántanulóként Bánsághi Vincénél tanult festeni. 1963–1967 között rajztanári oklevelet szerzett a nyitrai Pedagógiai Főiskolán; 1980-ban a prágai Károly Egyetemen pedagógiából doktorált, 1986-tól kandidátus. 1976-tól a nyitrai Pedagógiai Főiskola rajz tanszékének adjunktusa. 1985-ben Ausztriában, Svájcban, Németországban, 1994-ben Hollandiában volt tanulmányutakon. Több szakmai szervezet tagja. Képzőművészet-elméleti és művészetpedagógiai tanulmányokat is publikál. Festészetéhez a táj adja a legfőbb inspirációt, de készít absztrakt képeket is. Több komáromi és környéki középületet díszítik murális alkotásai. Az utóbbi években karikatúrával is foglalkozik. 1972-től hazai és külföldi csoportos kiállítások rendszeres résztvevője; idehaza és külföldön száznál több egyéni kiállítása volt. Komáromban él.
tanár, pedagógiai szakíró. 1971-1991 között a Párkányi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatója volt. Nagy gondot fordít a tehetséggondozásra, kezdeményezésére alakult az országosan ismert Kisbojtár gyermek néptáncegyüttes. Aktívan részt vesz az oktatásszervezésben is.
történész, egyetemi tanár, politikus, az MTA doktora. A két világháború közötti időszak
felvidéki magyar vonatkozásainak jeles kutatója.
1963-ban a nagymihályi szlovák
gimnáziumban érettségizett. 1968-ban a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án
szerzett magyar-történelem szakos tanári oklevelet. 1968–1972-ben a pozsonyi,
majd a szenci gimnázium tanára. 1972–1980-ban az SZTA Történettudományi
Intézetének aspiránsa, munkatársa. 1978-ban lett a történelemtudomány kandidátusa.
1978-tól tagja volt az illegális
Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának.
1981–1990-ben a Szlovák Szakszervezeti
Iskola tudományos kutatója.
1990-ben a prágai parlament kooptált
képviselője.
1991–1997-ben a pozsonyi Duna utcai magyar
alapiskola és gimnázium igazgatója. 1997-ben politikai okok miatt
(elutasította, hogy csak szlovák nyelvű bizonyítványokat osszanak a diákoknak)
elbocsátották.
1992-ben megalapította a Magyar Néppártot,
amely 1998-ban megszűnt.
2000-től a budapesti Károli Gáspár
Református Egyetem tanára, dékán-helyettese, rektor-helyettese. Az MTA
nagydoktora. 2005-től egyetemi tanár.
2010-ben a Jobbik parlamenti
képviselőjelöltje volt. 2014-ben a Jobbik EP képviselőjelöltje volt.
Jelenleg Párkányban él.
Főbb
művei: Csehszlovákiai Magyar Tudományos
és Irodalmi Társaság (Masaryk Akadémia), 1973; A pozsonyi Bartók Béla Dalegyesület, 1982; Népfogyatkozás (demográfiai tanulmányok), 1991; Fejezetek a csehszlovákiai magyarság
történetéből (1918-1992) – G. Kovács Lászlóval közösen, 1993; Ellenszélben (tanulmányok), 1995; Erős várunk az iskola (felvidéki magyar
iskolatörténet), 2005; Búcsú a
főiskoláktól (felvidéki magyar iskolatörténet), 2005; Hazatéréstől a hazavesztésig. Magyar oktatásügy és oktatáspolitika a
visszatért Felvidéken 1938-1945, 2006; Felvidék
1914-1920,2010; Felvidék 1918-1928 – Az első évtized
csehszlovák uralom alatt, 2014; Felvidék
1929-1939 – A második évtized csehszlovák uralom alatt, 2017.
Popély Gyula öccse, dr. Popély Lajos
(*1946 – Abara) orvos-ezredes, fia Popély Árpád (*1970 – Pozsony) történész.
felvidéki magyar festő, grafikus, illusztrátor, pedagógus, „a Csallóköz festője”. Leginkább tájképfestészetéről és gyermekkönyv-illusztrációiról vált ismertté. Festőművészként leggyakoribb témái a tájak, és a falusi témák voltak. Számos gyermekkönyvet illusztrált, de felvidéki folyóiratok illusztrátoraként is dolgozott. Nagymegyeren iskolát neveztek el róla.
Grafikus, festő, illusztrátor. Autodidakta képzőművész. 1976–1981 között a zebegényi szabadiskolát, 1999–2005 között a szőgyéni alkotótábort látogatta. Főleg tollrajzokat készít. Grafikáin, az 1980-as évektől meseszerű, szürrealisztikus álomvilágot jelenít meg. Könyvillusztrációval is foglalkozik (pl. M. Csepész Szilvia: Kicsi, kisebb, legkisebb, 1997; M. Csepész Szilvia: Magház, 1999). Párkányban él.
Zongora- és csembalóművész, énektanár. Az alapiskolát Párkányban végezte. Innen a Pozsonyi Konzervatóriumba került (1973−1979). A Szlovák Népművészeti Együttesben korrepetált (1979−1992). 1992-ben az Ifjú Szívek mellett alakult Gaudium együttes művészeti vezetője. A brünni Masaryk Egyetem Bölcsészeti Karán Shalev Ad-El tanítványaként bakkalaureátusi fokozatot szerzett régizene szakon csembaló és basso continuo-játékban (1992−1995). 1993-ban a Szlovák Filharmónia (Musica aeterna) csembalójátékosa.A pozsonyi Štefánik Művészeti Alapiskola korrepetítora (1995−2000). 1993-ban és 1997-ben a franciaországi Angoulême-ben járt tanulmánykörúton Pascal Dubreuil-nél. A pozsonyi E. Jaczová Tánckonzervatóriumban korrepetált és zongorajátékot tanított (2000−2006). A Nyitrai Magánkonzervatórium tanára (2006−2013), közben a pozsonyi Zeneművészeti Főiskola csembalótanára (2007−2013). Közreműködött a Szlovák Nemzeti Színház előadásain (Händel: Alcina, Haydn: A lakatlan sziget). Számos rangos hazai és külföldi rendezvényen lépett fel Franciaországban, Portugáliában, Luxemburgban, Németországban, Lengyelországban, Magyarországon. Fellépett a brünni Galantní slavnosti, a Český Krumlovi Slavnosti pětilisté růže, a pozsonyi Dni starej hudby, a nyitrai Musica sacra stb. fesztiválon. Hazai és külföldi együttesekben egyaránt szerepelt: a Szlovák Nemzeti Színház zenekarában, a Solamente Naturali, Sinfonietta Bratislava, Mladí bratislavskí sólisti együttesekben, a Zsolnai Kamarazenekarban, a Camerata Hungarica együttesben, a magyarországi Renaissance Consort formációban vagy pl. a csehországi Flore musicae együttesben. Tagja volt az Ifjú Szíveknek és a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának. Együttműködött Pascal Dubreuil, Marie-Laure Teissedre, John Toll, Olivier Schneebeli, Andrew Parrot, John Holloway, Jack Martin Händler, Anton Popovič, Adrián Rajter, Leoš Svárovský, Jaroslav Kyzlink karmesterekkel. Rendszeresen együttműködik a Musica aeterna együttessel, Michal Sťahel csellistával, Jana Pastorková és Kamila Zajíčková szopránénekesekkel. Tagja a Miméza, Music for a While, Amaranth Ensemble régizenei együtteseknek. Közreműködött a LUDUD Színház Tvoj Ľudevít című daljátékában (rendező: Kamil Žiška).
Karnagy, iskolaalapító. Tanulmányait a Pozsonyi Konzervatóriumban hegedű szakon végezte, Mária Karlíková osztályában, majd diplomát szerzett a pozsonyi Comenius Egyetem Pedagógiai Karán zenei nevelés szakon. 1979-től 2011 márciusáig a párkányi Művészeti Alapiskolában dolgozott, igazgatósága alatt vette fel az iskola a Liszt Ferenc nevet. Megalapította és 15 éven át szervezte a Párkányi Zenei Napokat. Csaknem tíz évig vezette a Tücsök Zenekart, számos országos és nemzetközi díjat szerezve. Hegedűsként tagja volt a Szlovákiai Pedagógusok Kamarazenekarának, majd a Strigonium Consort – Régizene Együttesnek. A Stilla Pectus karnagyaként számos hazai és külföldi elismerést kapott. Lehetősége volt részt venni több külföldi hangversenysorozaton és mesterkurzuson.
nyelvész, egyetemi docens. A budapesti ELTE-n végzett magyar és könyvtár szakon. Pozsonyban angol szakos tanári diplomát szerzett. 2003-tól a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem oktatója. Kutatási területe a kisebbségi oktatásügy, a tannyelvpolitika kérdései, a kétnyelvűség pszicholingvisztikai és szociolingvisztikai problémái.
színész. Zselízen érettségizett. A szőgyéni műkedvelő színjátszó csoportban nyújtott alakításai nyomán felvették a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadához. Kétéves sorkatonai szolgálata után Kassára került vissza, majd 1984–1988 között elvégezte a pozsonyi Színművészeti Főiskola színész szakát. 1987–1994 között komáromi színész. Ezt követően pályát módosított, de 2012-től ismét visszatért a Komáromi Jókai Színházhoz.
szerkesztő, újságíró. Érsekújvárott érettségizett 1981-ben. A pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett magyar–szlovák szakos tanári oklevelet 1989-ben. 1988-1994-ben a Madách Könyv- és Lapkiadó, 1997-ben az Új Nő, 2000-2005-ben az Új Szó szerkesztője, 2006-tól a Vasárnap főszerkesztője.
Költő, intermédia művész, képzőművész, szerkesztő. Az érsekújvári elektrotechnikai szakközépiskolában érettségizett (1982). Versei, írásai az 1980-as évektől jelennek meg. Az Iródia mozgalom egyik vezető személyisége (1983–1986), szerepelt a Próbaút (1985) költői antológiában. 1987-ben egyik alapítója, ill. vezetője az érsekújvári Stúdió erté kortárs művészetszervező társulásnak, mely évente megrendezett nemzetközi alternatív művészeti fesztiváljairól lett ismert; „küldeményművészeti” kiállításokat szervezett Budapesten (Amikor Kassák valaki más, 1987; Dúdor Mail Art, 1989), szerkesztette továbbá a Stúdió erté katalógusait, szerkesztője a Magyar Műhelynek; performerként, akcióművészként Mexikótól Japánig három kontinens huszonnyolc országában tartott fellépéseket; több egyéni kiállítása is volt. 1990-ben alapító tagja volt a Kalligram Könyv- és Lapkiadónak; 2000-ben alapító tagja, ill. vezetője a Kassák Intermediális Kreativitás Központnak. 1993-ban Kassák-díjjal, 2007-ben a Posonium Irodalmi Díj Különdíjával, 2012-ben Madách Imre díjjal jutalmazták.
Tanár, író. Párkányban érettségizett 1984-ben, 1992-ben szerzett magyar–szlovák szakos tanári oklevelet a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án. 1987–1988-ban szaktanintézeti nevelő Udvardon, 1992-től az Érsekújvári alapiskolában, 1995-től az Udvardi Vállalkozói Szakközépiskolában, 2002- től Udvardi Összevont Középiskolában tanított. 2004-től a Lévai Egyházi Gimnázium igazgatója volt. A Selye János Egyetemen németet és katechetikát tanít. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége lapjának, a Pedagógusfórumnak a főszerkesztője. Irodalmi, közéleti és pedagógiai jellegű írásai hazai irodalmi és pedagógiai lapokban (Katedra, Pedagógusfórum, Irodalmi Szemle, Szőrős Kő, Kalligram, Új Szó) jelennek meg.
Költő, író, performer, újságíró. 1990–2002 között előbb a Nap, a Szabad Újság, a Cserkész Magazin, az Ifi Magazin, az Új Szó és a Vasárnap munkatársa, riportere. Jelenleg Bécsben él. Ismertek performance-ai, költészeti térjátékai is. 2003-tól Csutkamanó címmel internetes honlapot működtet gyermekeknek.
Muharay díjas koreográfus, rendező. A néptánc iránti elkötelezettségét szüleinek köszönheti, gyermekkorától táncolt a Kisbojtár Gyermek Néptáncegyüttesben. Tanulmányait a pozsonyi Művészeti Egyetem (VŠMU) koreográfus szakán, majd a budapesti Magyar Táncművészeti Főiskola táncpedagógus szakán folytatta. 1989-ben kezdett koreografálni, mára több mint 100 alkotás és 20 egész estés koreográfia fűződik a nevéhez. Számos televízióműsor és gálaműsor, valamint zenei kiadvány rendezője. 1992-től 1997-ig a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes művészeti vezetője, koreográfusa. 1999- ben az Ifjú Szivek Magyar Művészegyüttes igazgatója lett. 2000-ben létrehozta az Ifjú Szivek Táncszínházat, mely azóta is hivatásos társulatként működik. Nemzetközileg is elismert alkotó, koreográfus. Műsorait a hagyományos tánckultúra hiteles interpretálása és a dramaturgiai szerkezet átgondolt találkozása teszi művészivé. A zene, a színpadkép, a világítás és viselet éppoly meghatározó részei műveinek, mint az autentikus néptánc-formanyelv. 1989-től a szlovákiai magyar néptáncmozgalom aktív szereplője szervezőként, oktatóként, zsűritagként, gyűjtőként. A Szlovákiai Magyar Néptáncosok Szakmai Fórumának alapító elnöke. Tevékenysége nagyban hozzájárult Szl. magyarlakta tájegységeinek külföldi megismertetéséhez. Főként Szl.-ban koreografál, de gyakran fordul meg neves magyarországi hivatásos együtteseknél is. Számos nyugat-európai országban, az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában is megfordult oktatóként, koreográfusként. 2010 és 2012 között a Radičová-kormány nemzeti kisebbségek kultúrájáért felelős tancsadója volt.
Színész. Zselízen érettségizett 1989-ben. 1990-től a Kassai Thália Színház, 1991-től a Komáromi Jókai Színház színésze. 1992–1996 között Pozsonyban színészdiplomát szerzett, majd a Kassai Thália Színházhoz, 2001-ben pedig a Komáromi Jókai Színházhoz szerződött. Több helyütt vendégszerepelt Mo.-n. Kisvárdán, a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján 1996-ban különdíjat, 1998-ban és 2003-ban kiváló alakítás díjat nyert, 2004-től Jászai Mari-díjas.
vallástörténész, egyetemi docens. A brünni Masaryk Egyetemen 1998-ban történész oklevelet, 1999-ben vallástörténetből magiszteri fokozatot szerzett. A pozsonyi Comenius Egyetem tanára. Fő kutatási területe az iszlám kultúra és vallástörténet. Tanulmányai a Hieron, a Novy Orient, az Axis mundi és más szakfolyóiratokban, valamint konferenciakötetekben látnak napvilágot. Rendszeres előadója a dunaszerdahelyi Nemzetközi Vámbéry Konferenciáknak is.
matematikus, egyetemi oktató. Gyermekkorát Szőgyénben töltötte. A nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen szerzett matematika–fizika szakos tanári oklevelet, majd doktori címet. 1997–2004 között a nyitrai egyetem matematikai tanszékének, 2004–2005-ben az egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara Matematika és Informatika Tanszékének adjunktusa, 2005–2006-ban tanszékvezető-helyettese, majd 2006 októberéig tanszékvezetője. 2006–2008 a Közép- európai Tanulmányok Karának dékánhelyettese, 2008. április 1-jétől dékánja. 2007-től az MTA köztestületi tagja. Fő kutatási területe a számelmélet, a matematika oktatásának módszertana.
Választásra jogosult: 9065
Választási részvétel: 40.04 %
Kiadott boríték: 3630
Bedobott boríték: 3630