Nemesócsa

Komáromtól 20 km-re északnyugatra, Nagymegyertől 9 km-re délkeletre fekszik. Határában húzódik a Komáromi-főcsatorna. A falutól 1 km-re halad el a Pozsony-Komárom közti 63-as főút; vasútállomás a Komárom-Pozsony vonalon. Mellékutak kötik össze Zsemlékessel, Tannyal, Bogyaréttel és Gútával. Közigazgatásilag keletről Ekel, Megyercs és Keszegfalva, délről Nagykeszi, nyugatról Tany, Zsemlékes, Bogya és Bogyarét községek határolják. Nemesócsa közigazgatási területe (más csallóközi falvakéhoz hasonlóan) hosszan nyúlik el északkeleti irányban, mintegy 10 km-re a faluközponttól.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Komáromi járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközség, Komárom vármegye Csallóközi járásának székhelye volt. Csehszlovákiához kerülve 1949-ig a Komáromi, 1949-1960 között a Nagymegyeri, majd 1960 óta újra a Komáromi járáshoz tartozott. Területe 1,84 km²-rel csökkent 1945 után, amikor Eklipusztát Nagykeszihez csatolták.

Népesség

A korábban színmagyar falu népessége csökken, a szlovákok aránya viszont ezzel párhuzamosan növekszik – a betelepülők miatt mostanra elérte a 15%-ot. Azelőtt nagy többségében reformátusok lakták, számuk mára csak kevéssel haladja meg a római katolikusokét. A lakosság száma lassan csökken, de még így is az Alsó-Csallóköz egyik legnépesebb községe.

Történelem

A határában feltárt ősmagyar temető arra utal, hogy a honfoglalástól fogva település létezett itt. Az Árpád-korban a királyi udvarnokok birtoka volt, melyet IV. Béla a csuti prépostságnak adományozott. Ekkoriban két Ócsát említenek az oklevelekben, a Voncha néven említett valószínűleg a későbbi Pusztaócsa volt. A kora újkorban a Gyallay és Bodroghy családokat találjuk birtokosként, később sok nemesi család (Pázmány, Laky, Magyary, Bankó, Galambos, Szelle, Szarka, Csorba, Végh, Nagy, Vas, Baranyay, Csepy, Gerdenics, Szüllő) osztozott rajta, amiről a község az előnevét is kapta. Bővebben

Mai jelentősége

Magyar és szlovák alapiskolája, valamint könyvtára van. A falu területén ómagyar temetőt tártak fel a 19. század végén. Értékes műemléke a 18. századi református templom.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

OLCSA. Nemes Olcsa. Magyar falu Komárom Várm. földes Urai több Urak, lakosai leg inkább reformátusok, fekszik Komáromhoz két mértföldnyire, határja jól termő, vagyonnyai középszerűek, el adásra is van módgyok.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Nemes-Olcsa, magyar falu, Komárom vmegyében, határos Nagy-Tany, Ekel, Nagy-Keszi, Marokháza, Kis-Tany falukkal és pusztákkal. Kiterjedése 5327 hold, mellynek 1/3-ad része szántóföld és szőlő, 1/3-da kaszáló, 1/3-da legelő. Földe csak kis részben homok, általában porhanyós fekete agyag, melly minden gabonanemet jól megterem. Szőlőskertében csak középszámitással évenkint 350 akó bor szüretik. Bővebben

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Nemesócsa, magyar nagyközség, a csallóközi síkságon. Határában ősmagyar temető van, a mi igen régi megtelepülésére mutat. 1260-70 között Oucha néven van említve; IV. Béla 1268-iki oklevele két ilyen nevű községről emlékezik meg. A királyi udvarnokok birtoka volt, melyet IV. Béla a csuthi prépostságnak adományoz. A két Ócsa közül az oklevélben az egyik Voncha falujának mondatik s ez valószínüleg a későbbi Puszta-Ócsa. Bővebben