Diószeg

Diószeg a Kisalföldön, a Mátyusföld középső részén, a Vízköz és Alsó-Vágmente kistájak határánál, a Dudvág mentén fekszik, Galántától 7 km-re nyugatra, Szeredtől 13 km-re délnyugatra, Nagyszombattól 23 km-re délre, Szenctől 22 km-re keletre, a Pozsony-Budapest vasúti fővonal mentén (vasútállomás). Fontos forgalmi csomópont: érinti a Pozsonyt Szereddel összekötő 62-es főt, melyről itt ágazik el a 75-ös út Galánta és Érsekújvár (55 km) felé, az 510-es út pedig Jóka (14 km) felé teremt összeköttetést. Bővebben

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Galántai járáshoz tartozik. 1943-ban Magyardiószeg és Németdiószeg kisközségek egyesítésével jött létre, 1983-ban városi rangot kapott. Elődközségei 1920-ig Pozsony vármegye Galántai járásához tartoztak, majd Csehszlovákiához csatolásuk után végig a (változó területű) Galántai járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták őket Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. Bővebben

Népesség

Diószeg a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. Elődközségeinek 1910-ben 3745, 1921-ben 4145, 1939-ben 4808, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosuk volt. Magyar- és Németdiószeg egyaránt magyar többségű volt, előbbinek 1921-ben mintegy egytizede szlovák nemzetiségű volt, utóbbinak egyharmada németnek vallotta magát. 1930-ban a két Diószegnek 4474 lakosa volt, melyből a magyarok aránya 54,4%, a szlovákoké 28,1 %, a németeké 9,9 %, a cigányoké 5,1 % volt. Bővebben

Történelem

Árulkodó nevét a hajdan itt állott, és IV. Béla oklevelében említett diófaerdőről kapta. A kései középkorban a Dudvágszegi család birtokolta, majd többször gazdát cserélt, a középkor végén pedig a Dudvágszegiektől származó Diószeghi családé volt. A középkori források Diószeg és a ma Galántához tartozó Hódi között említenek egy Annaföld nevű, azóta elpusztult falut is. Bővebben

Mai jelentősége

A városban magyar és szlovák nyelvű óvoda és alapiskola, szlovák művészeti alapiskola, valamint kétnyelvű szakközépiskola található. A Danubius Főiskolán 2005 óta szlovák nyelvű jogi, közigazgatási és szociális képzés érhető el. A városban rendelőintézet működik. Iparát a konzervgyár és a textilüzem képviseli, 1867-ben alapított cukorgyárát viszont 2000-ben felszámolták. Bővebben

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

DIÓSZEG. Népes magyar falu Poson Vármegyében, birtokosai valának a’ Sz. Klára Szerzetbéli Apátzák, most a’ Religyiói kintstár, lakosai katolikusok, és más félék, fekszik puszta Födémes, és Galanta között, Dudvág vize mellett, Kis Matsédhez fél órányira, számos vendég fogadók vagynak körűlötte; határja gazdag, legelője nagy, fája elég, réttyei jók, halászattya hasznos, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Diószegh, Pozson m. magyar-német mező-város, a Dudvágh mellett, a Nyitrától Pozsonyba vivő országutban, az utolsó várostól 5 mfdnyire: 1483 kath., 74 evang., vagyonos lakosainak 10/13 magyar, 3/13 német. Van itt kath. paroch. templom, nagy emeletes vendégfogadó, csinos urasági tiszti lakás. Róna határja igen termékeny; rétje, legelője bőven; erdeje szép. Az uraság juhnyája több ezerre megyen, tehenészete is derék. A lakosok igen jó lovakat nevelnek; gabonával, s köleskásával kereskednek. F. u. gr. Eszterházy Vinczéné. Ut. p. Cseklész.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Innen éjszaknyugatra az állami vasút mentén van a nagy czukorgyáráról nevezetés Magyar-Diószeg nagyközség Újhely pusztával és Kerékcsárda teleppel.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Magyaridószeg, mátyusföldi kisközség, magyar-, német- és tótajkú lakosokkal, kik között a róm. kath. vallású magyarok vannak a legtöbben. Házainak száma 299, lakosaié 2722. Körjegyzőségi székhely. Nevét a hajdan határában állott diófaerdőtől vette, melyet IV. Béla királynak 1252. évi oklevele említ. 1301-ben Dudwagy Miklós az ura, kinek már ősei birtokosai voltak. Bővebben

Magyar Katolikus Lexikon

Diószeg, 1942-ig Magyardiószeg és Németdiószeg, v. Pozsony vm. (Sladkovičovo, Szl.): plébánia a v. esztergomi egyhm. szeredi esp. ker-ében. - 1326: Gyozyg. Tp-át 1332 e. Antiochiai Szt Margit tiszt. sztelték. A törökök 1683: elfoglalták. Mai Nagyboldogassz. tp-át 1786: építették. Kegyura 1880: Zichy Ferenc gr. Anyakönyvei 1626-tól. Anyanyelve 1840: m., ném.; 1910: m., szl.; 1940: m., szl., ném. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Magyardiószeg. Nevét a hajdan határában állott diófaerdőtől vette, melyet IV. Béla 1252. évi oklevele említ. Legősibb birtokosa a Dudwagy-, vagy más feljegyzés szerint Dudvágszegi-család volt s 1337-ben Orros Péterre szállott, de I. Károly Morochuk comesnek adományozta. Az idők folyamán a Dudvágszegi-család visszaszerzi itteni birtokát, de családnevüket 1470-ben már Dyoszegi-nek írják s ehhez hasonlóan Dyosic alakban jegyezték fel a község nevét a pápai tizedszedők. Bővebben

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Magyardiószeg kk. galántai járás. Nevét hajdan a határában fekvő diófa erdőtől vette, amit IV. Béla király oklevele említ. Területe: 5.599 k. h. Lakosság: 3.760. Ebből: magy.: 3.215, ném.: 130, szlovák: 410. Magy. beszél; 3.565. Vallás szerint: r. k. 3.593, ref. 3, ev.: 48, izr.: 113. Fb. I. 1, II. 15, III. 121. Népsűrűség: 116.7. Lakóház: 322. Községi bíró: Bondor Imre. Bővebben

Horony Mihály - Koltay-Kastner Jenő - Pintér Ferenc - Lőrincz Gyula - Pongrácz Zoltán - Hortobágyi Tibor - Weinträger Adolf - Krivosík István - Gágyor József - Goda Marika - Szamák Mihály - Karsay Katalin - Talamon Alfonz