Nagysalló

A község a Garammenti-hátság dombvidékének keleti, Garam felé lejtő oldalán, enyhén dombos, mezőgazdaságilag művelt területen fekszik, a Nagy sár-patak (Lužianka) partján, Zselíztől 13 km-re északnyugatra, Lévától 20 km-re délnyugatra, Érsekújvártól 38 km-re keletre, a 75-ös országos főút és a Párkány-Léva vasútvonal (megállóhely) mentén. A falutól 3 km-re délnyugatra elágazó 588-as út Köbölkút (30 km) és Dunamocs (45 km) felé, az 1575-ös út pedig Kálna (12 km) felé teremt összeköttetést. Bővebben

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1508-ban elnyert mezővárosi rangját a 19. század végén elveszítette, ezután nagyközségként 1920-ig Bars vármegye Lévai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Zselízi járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. Bővebben

Népesség

Elődközségeinek 1910-ben 3586 (ebből Nagysallónak 2588), 1921-ben 3718 (2691), 1939-ben pedig 3799 (2727) csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosuk volt. 1939-1991 között népességének csaknem egynegyedét elveszítette (23,4 %). Az 1945 utáni kitelepítések erősen sújtották, Nagysalló magyar lakosságának 1/3-át, Kissallóénak 1/5-ét, Hölvényének pedig 2/5-ét kitelepítették és szlovákokat telepítettek a községekbe. Bővebben

Történelem

1156-ban „Surlou” néven említették először. 1293-ban az esztergomi érsekség birtoka volt. 1311-ben az érsekség megmaradt falvaival együtt Csák Máténak adózott. 1508-tól mezőváros. 1561-ben a török a környék falvaival együtt felégette. 1593-ban 196 adózó portája volt. 1662-től vásártartási joggal rendelkező mezőváros. 1664-ben a török adólajstrom szerint 264 háztartásában 411 fejadófizető élt. Bővebben

Mai jelentősége

A mezőgazdasági községben szlovák óvoda és szlovák-magyar tanítási nyelvű alapiskola működik. Szent Istvánnak szentelt római katolikus temploma 1745-ben épült barokk stílusban, a református templom pedig 1784-ben barokk-klasszicista stílusban. Az 1849-es nagysallói csata emlékművét 1876-ban emelték, a barokk Szentháromság-szobor 1755-ből való. Kissalló kastélya 17. századi eredetű.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SARLÓ. Nagy Sarló, Velike Sarluhi. Mezőváros Bars Várm. földes Ura az Esztergomi Érsek, lakosai katolikusok, fekszik Lévához két mértföldnyire; határja jól termő, vásárjai népesek, vagyonnyaikat eladhattyák, réttyeik, legelőjök jók. SALLÓ. Kis Salló, vagy Sarló. Magyar falu Bars Várm. földes Urai több Urak, lakosai katolikusok, és másfélék is; Kis Salló, Nagy Sallónak filiája; határja meglehetős. HÖLVÉNY. Bővebben

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Nagy-Salló (Velke Sarluhi), magyar mezőváros Bars vgyében, Lévától délre 2 1/2 mfdnyire, 646 kath., 16 evang., 981 ref. lak. Kath. és ref. anyaszentegyházak. Róna és dombos határja mindennek bővölködik: van tágas legelője, jó rétje, földje, erdeje, sat. Lakosai szép csikókat szoktak nevelni; az itteni baromvásár hires. F. u. az esztergomi érsek. Nevezetes azon ütközetről, melly itt történt a csász. és magy. seregek közt 1849. apr. 19-kén, mellynek következtében a császáriak visszavonultak. Hölvény, (Hulwinki), magyar falu, Bars vmegyében, 87 kath., 5 evang., 167 ref. lak. F. u. az eszterg. érsek. Ut. p. Léva.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Innen éjszaknyugatra a Sári patak mellett találjuk Nagy-Sarló vagy (Nagy-Salló) jóllétnek örvendő nagy mezővárost, mely régebben az esztergomi érsek földesúri hatósága alá tartozott. Véres csata folyt itt 1849 április 19-én, mely a magyar hadsereg győzelmével végződött. A harcz nemcsak a mezőn folyt, hanem magában Nagy-Sarló városában is, melynek minden házát, udvarát szuronyszegezve foglalták el. A megye az itt elesett honvédek emlékezetére Nagy-Sarló fő terén emlékoszlopot emelt.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Nagysalló, garamvölgyi magyar nagyközség, 2590 róm. kath., ev. ref. és ág. ev. vallású lakossal, kik között azonban az evang. reformátusok vannak a legtöbben. Ősrégi magyar község, mely 1112-ben már a zobori apátság birtoka, melyet azután Kálmán király a saját uradalmához csatolt. Az esztergomi káptalan XIV. századbeli statutumaiban Salló mint a barsi főesperesség egyik főbb helye van említve. Bővebben

Magyar Katolikus Lexikon

Nagysalló, Nagysarló, v. Bars vm. (Tekovské Lužany, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. lekéri esp. ker-ében. - 1397: már létezett. Tp-át Szt István kir. tit-ra sztelték, a mait 1741: építették. A törökök 1561 e. elfoglalták. 1705-11: a tp. és a pléb. a ref-oké. Anyakönyvei 1657-től. Kegyura 1880: az esztergomi érs. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., szl. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Nagysalló. A XI. század végén máifennállott a község. 1112-ben a zoboii apátság birtokában találjuk. Az apátság javadalmai később Kálmán király birtokai közé kerültek. A XIV. században Salló a barsi főesperesség egyik legfőbb filialéja. 1311-ben, amikor Csák Máté harcot kezdett az esztergomi érsekség ellen, Salló is áldozatául esik a felvidéki kiskirály boszszújának. Bővebben