Martos

A történelmi Komárom vármegye területén, a Kisalföldön, az Alsó-Vágmente és az Érsekújvári-sík kistájak találkozásánál, Ógyallától 4 km-re nyugatra, Komáromtól 17 km-re északra fekszik, a Nyitra és a Zsitva folyók által közrefogott, lapos, vizenyős területen. Közigazgatásilag délről Komárom, nyugatról Vágfüzes, északról Ímely, keletről és délkeletről pedig Ógyalla határolja. Martost Agyagoson és Kaván keresztül 17 km-es mellékút köti össze Komárommal, valamint Vékpusztán keresztül 5 km-es út vezet Ógyallára. Egy 2,5 km hosszú bekötőút az Ímely-Ógyalla mellékút felé teremt összeköttetést.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Komáromi járáshoz tartozó község. 1920-ig Komáromi vármegye Udvardi járásához tartozott, a csehszlovák közigazgatásban az Ógyallai járáshoz, majd 1960-tól a Komáromi járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vm., Ógyallai járás). Területe 1968-ban 29 %-kal csökkent, amikor Agyagost és Kingyest az újonnan alakult Vágfüzeshez csatolták.

Népesség

A korábban színmagyar faluban 1945 után a lakosságcserével települtek először szlovákok, akiknek lassan növekszik az aránya (2011-ben már 10 % felett). A falu lakosságszáma évtizedek óta csökken. A lakosság többsége hagyományosan református vallású, de növekszik a római katolikusok aránya (2011-ben már 28 %).

Történelem

Ősrégi halásztelepülés, kétségkívül már a honfoglalás idejében benépesült. A szájhagyomány ugyanis azt tartja, hogy a mai lakosok Aha vezér ivadékai. A honfoglaló magyar vezér néhány száz harcosával a majdani Martos helyén telepedett le, mert ez a Nyitra és a Zsitva folyók összefolyásából keletkezett félsziget vadban és halban gazdag területnek ígérkezett s a dúlások ellen is védelmet nyújtott. Bővebben

Mai jelentősége

Az ezredfordulóra a falu a szlovákiai magyar kultúra egyik központjává vált, az Országos Pünkösdi Ünnepségek és a Feszty Park révén. Alapiskolájának fenntartója 1999 óta a református egyház.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

MARTOS. Magyar falu Komárom Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, fekszik Imelhez nem messze, és annak filiája, legelője, réttye, nádgya van, de legelőjének, és réttyeinek részét az áradások járják.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Martos magyar falu Komárom vármegyében, lapályos rónaságon, fekszik a Nyitra és Zsitva vizek között, Komáromhoz északra 1¾ mérföldnyire. Van 24 katholikus, 653 református, 7 zsidó lakos. A reformátusok már türelem előtt fennálló anyaegyházat, a katholikusok pedig egy kápolnát bírnak. Határát az árvizek felette rongálják, annyira, hogy az épületek is csak sövényből készülnek, egyébiránt nagyságára nézve mintegy 5000 holdnyi, melly tisztán urbéri és curális birtok, s a régi szabályozatlan 30 telket 75 földes gazda, 19 házas zsellér, és 18 lakó miveli. Szántóföldje meglehetősen termékeny ugyan, de igen kevés; dohánytermesztés divatban van, de főgazdasága a helységnek szénatermő rétjeiben és marhatartásában áll. Földes ura az esztergomi érsek.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Martos, magyar nagyközség, a Nyitra és a Zsitva összefolyásától alkotott félszigeten. Házainak száma 239, nagyobbára ref. vallású lakosaié 1115. Postája és távírója Ógyalla, vasúti állomása pedig Komárom, vagy Érsekújvár. Az esztergomi érsekség ősi birtoka. Első írott nyomát 1487-ben találjuk, a mikor már a mai nevén van említve. A török világban elpusztult és 1576-ban mindössze 10 lakható háza volt. Bővebben