Szentgyörgy

Piarista hittudós, nagyprépost.

A gimnáziumot Szentgyörgyön, Komáromban és Nagyszombatban végezte.
1829-ben belépett a kegyesrendbe és Vácott bölcseleti, Pesten teológiai tanulmányokat folytatott.
1835-től két évig Podolinban, majd tíz évig Pesten tanított a gimnáziumban.
1847–1851 között Szentgyörgyön teológiát oktatott.
1852-ben kilépett a rendből és a gyulafehérvári latin szertartású káptalan nagyprépostja lett. Matematikai tankönyveket írt.

1890 után hunyt el.

Apja királyi bányafelőr volt.
A gimnázium hat osztályát  Selmecbányán, a VII. és VIII.-at  Nyitrán végezte 1866-ban. Ekkor a kegyes tanítórendbe lépett. 1869–70-ben a novíciusi év után a rózsahegyi gimnáziumban volt próbaéves tanár. A teológiát 1870–71-ben Nyitrán végezte.
1871-72-ben Nyitrán, 1872–73-ban Szentgyörgyön 1873–76-ban ismét Nyitrán főgimnáziumi tanár volt. 1872. augusztus 2-án Nyitrán pappá szentelték.
1876–84-ben Budapesten volt főgimnáziumi tanár, közben 1876–1879-ben az egyetemet látogatta és 1879. május 24-én tanári oklevelet szerzett természetrajzból és vegytanból. 1879–84-ben a piaristák főgimnáziumi konviktusában volt prefektus. 1884–85-ben lett házfőnök és igazgató a kisszebeni gimnáziumban. 1885–1887-ben a  trencséni főgimnázium igazgatója volt. 1887-90-ben a magybecskereki rendház főnöke és a községi főgimnázium igazgatója. 1890-től a magyaróvári rendházban házfőnökként és gimnáziumi igazgatóként működött.
Szenvedélyes utazó volt. 1876-tól majdnem minden szünidejét utazásra fordította. Beutazta Magyarországot, Európát (Oroszország kivételével). Konstantinápolyból Ázsiába és Spanyolországból Afrikába is tett kirándulást. A  Mosonmegyei Történelmi és Régészeti Egylet elnöke és a Széchenyi-kör alelnöke volt. Nyugalomba vonulását követően Selmecbányán élt.
Cikkeket közölt a Természettudományi Közlönyben, gimnáziumi értesítőkben, korabeli vidéki lapokban. Népszerű előadásokat tartott a trencséni természettudományi egylet estélyein: az egérről, a kátrányról, a glicerinről, anilinről, a szalonok virágairól és ápolásukról. A magyaróvári Széchenyi-körben vetített képekkel: a gleccser világról, néhány utazásról, Spanyolországról és bikaviadalairól, Párizstól Rómáig a Riviérán át. Március 15-én többször tartott ünnepi beszédet Széchenyi István, Jókai Mór, Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály emlékezetére. Szerkesztette a Trencsénmegyei természettudományi egylet kétnyelvű (magyar és német) Évkönyvét (1885).
Főbb művei: A magyaróvári gymnasium története 1739-1894, 1896; A magyaróvári gymnasium könyvtára és tanszergyűjteményei, 1896; Utazás az északi fokig, 1897; A magyaróvári tornacsarnok, 1899; A Brenneren át az Adriához, 1901; Négy hét a pyrenaei félszigeten, 1905.