Pelsőc

A község a Sajó völgyében, a Csetneki-patak torkolatánál és a Csetneki-völgy elágazásánal fekszik, a 16-os főút (Tornalja-Rozsnyó szakasz) és a Bánréve-Rozsnyó vasútvonal (megállóhely) mentén, Tornaljától 17 km-re északra, Rozsnyótól 17 km-re délnyugatra. Fontos vasúti és forgalmi csomópont: vasútvonalak vezetnek Murány és Nagyszlabos felé (előbbi vonalon 2011-ben, utóbbin 2003-ban megszűnt a személyforgalom). Bővebben

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Rozsnyói járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. 1802-ig Gömör vármegye székhelye, majd 1802-1882 között Rimaszombattal együtt az egyesített Gömör-Kishont vármegye székhelye volt. Csehszlovákiához csatolása után mindvégig a (változó területű) Rozsnyói járáshoz tartozott. Bővebben

Népesség

1910-ben 2393, 1921-ben 2339, 1938-ban pedig 3132, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovákok aránya 1930-ban 33,9 % volt. 1938-1991 között népességének több mint egyötödét elveszítette, 1991-2011 között lakosságszáma stabilan alakult (1991-ben 2433, 2011-ben 2405 lakos). Magyar többségét 2001-2011 között elveszítette, 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 58,7 %-ról 42,9 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 37,9 %-ról 50,7 %-ra nőtt. Bővebben

Történelem

A gömöri várispánság megszervezése előtt a vidéket elfoglaló magyarság Pelsőcig jutott a Sajó völgyében, az ettől északra fekvő hatalmas erdőborította lakatlan területek teljes egészükben királyi birtokok lettek, központjuk a stratégiai fekvésű helyen, feltehetőleg a 11. században kialakult Pelsőc lett. Legkorábbi lakossága a sajómelléki magyar őrségből került ki, de környékén a kezdetektől élt szórványosan szláv lakosság, a Pelsőc név is szláv eredetű. Bővebben

Mai jelentősége

A községben szlovák és magyar (Dénes György Alapiskola) tanítási nyelvű alapiskola és óvoda, valamint 1898 óta elmegyógyintézet működik. Határában napkollektoros erőmű található. Határának túlnyomó része a Szlovák Karszt Nemzeti Park része (számos barlanggal - Csengő-lyuk, Macska-lyuk, stb.), Pelsőc a környék turistaútvonalainak központja. Református temploma a 13. Bővebben

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

PELSŐCZ. Plesovce, Plesnicz. Magyar Mezőváros Gömör Vármegyében, földes Ura Szeremley Uraság, lakosai katolikusok, és többen reformátusok, fekszik Sajóvize mentében, Rosnyóhoz két mértföldnyire, ’s a’ Vármegyének itten tartatni szokott Gyűlései nevezetesítik; Csoltóhoz is közel. Pelsőcz Kanyári, és a’ Pelsőczi hegy alatt való Vas Hámorokkal együtt, határbéli földgyeik közép termékenységűek, legelőjök jó, és elég, fájok van mind a’ kétféle, vásárjaikból kevés jövedelmek van, piatzozások egy, két mértföldnyire, vannak vashámorjai, meszet, és szenet is égetnek, első osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Pelsőcz (Pleisnicz, Pleschivecz), magyar m.-város, Gömör vmegyében, egy termékeny térségen, a csetneki és rosnyói Sajó összefolyásánál; Rosnyóhoz délre 1 1/2 mfdnyire. – Azon magasságra nézve 2-dik osztálybeli hegyláncz, melly pelsőczinek neveztetik, itt ér véget. – Van 931 ref., 25 evang., 184 kath. lakosa, s ref. szentegyháza. A vármegye közgyüléseit itt tartotta. Bővebben

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Pelsűcztől éjszakra a kopár pelsűczi fensík terűl, mintegy a sziliczeinek folytatása, melyet a Sajó választ el emettől. Ezen a jókora kiterjedésű mészkő-fensíkon alig találni egy-egy darab földet, mely mívelésre érdemes volna. Meredek, fehérlő oldalfalán fölkapaszkodva, tömérdek ravaszlyukat, töbört, mélyedést találunk rajta szanaszét. Van egy több négyszögméter kiterjedésű ürege, mely 92 méter mély. (...) Odább Gömör-Panyit, Tiba, és a celluloz-gyáráért említhető Horka kis helységektől éjszakra a csetneki völgynyílás mellett épűlt Pelsűcz nagyközség. Bővebben

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Pelsőcz, a pelsőcz-murányi vasútvonal kiinduló pontján fekvő magyar nagyközség, 341 házzal és 2099, túlnyomó számban ev. ref. vallású lakossal. E községet a pápai tizedszedők jegyzéke Plusuti eltorzított alakban említi. Egyébként honfoglaláskori telep, melyet Bors vezér utódai bírtak. IV. Béla 1242-ben a Bebek családnak adományozza, a kik itt a már akkoriban fennálló régi vár helyett újat építenek. Bővebben

Magyar Katolikus Lexikon

Pelsőc, Pleschnitz, v. Gömör-Kishont vm. (Plešivec, Szl.): plébánia a v. rozsnyói egyhm. rozsnyói esp. ker-ében. - 1243: Plesuck. 1332: már létezett. Lakói 1550 k. ref-ok lettek. 1827: alapították újra. Mai tp-át 1911: építették. Kegyura 1880: a Vallásalap. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., szl., ném. - Filiái 1917: Özörény, Páskaháza, Pelsőcardó, Szalóc, Vígtelke. - Lakói 1991: össz. 2433, m. 1428 (58,69%); 2001: össz. 2447, m. 1204 (49,20%). ** / Gerecze II:330. (a tp. 1901: épült) - Schem. Ros. 1913:24. - Györffy II:477.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Pelsőc. Pulsuti alakban írják az első pápai tizedjegyzékek a község nevét. A helységet még a honfoglalás után alapította az ősi Bors-nemzetség. A Bebek-család is már 1212-ben bírja a községet, mint IV. Béla adományát. Bebekék új várat építettek a községben. 1328-ban Bebek Domokos városi szabadalmakat is kap itt Róbert Korolytól. 1408-ból származik Bebek László síremléke, mely a helybeli református templomban épen megmaradt. Bővebben

Ruthényi Károly - Rudnay Gyula - Batta István - Krupár Zoltán - Dénes György - Máté László (karnagy) - Lacza Éva - Juhász Ilona, L.