Szalóc

A község a Sajó völgyében, a Sajó jobb partján fekszik, a Pelsőci-fennsík (Nagy-hegy) keleti, valamint a Szilicei-fennsík nyugati lábánál, a 16-os főút (Tornalja-Rozsnyó szakasz) és a Bánréve-Rozsnyó vasútvonal (megállóhelyek Szalócon és Vígtelkén) mentén, Pelsőctől 8 km-re északkeletre, Rozsnyótól 10 km-re délnyugatra. Szalócnál ágazik el a Szilicei-fennsíkon és Szilicén (11 km) át Szádalmásra (27 km) vezető mellékút. Bővebben

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Rozsnyói járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után mindvégig a (változó területű) Rozsnyói járáshoz tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Rozsnyói járás). 1960-ban hozzácsatolták Vígtelke községet. Bővebben

Népesség

Szalócnak 1910-ben 553 (Vígtelkével együtt 764), 1921-ben 534 (737), 1938-ban pedig 537 (765), csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1938-1991 között népességének egyharmadát elveszítette, 1991-2011 között további csaknem egytizeddel (505 főről 458-ra) csökkent népessége. Ez alatt a 20 éves időszak alatt a magyar nemzetiségűek aránya 67,9 %-ról 51,3 %-ra csökkent, a szlovákoké viszont 19,4 %-ról 34,3 %-ra nőtt, a túlnyomó többség (70,5 %) azonban továbbra is magyar anyanyelvű. Bővebben

Történelem

A falu feltehetőleg a 13. század végén keletkezett, 1327-ben mint Berzétéhez tartozó falut említik először. 1352-től az Ákos (Bebek) család birtoka volt. Korai lakossága vegyesen volt magyar és szláv, neve szláv eredetű személynévből származik. 1351-ben "Zaloukhaza", 1416-ban "Zalowk" alakban említik. A 14. századtól a csetneki uradalom része, majd Bebek György által 1371-ben alapított gombaszögi pálos kolostor birtoka. Bővebben

Mai jelentősége

A községben ma már sem alapiskola, sem óvoda nem működik, határában mészkőkitermelés és feldolgozás folyik. Szalóc református temploma eredetileg gótikus stíluban épült, 1801-ben klasszicista stílusban átalakították, festett famennyezete 18. századi. Vígtelke református temploma 1800-ban épült klasszicista stílusban. A 1,5 km hosszú Gombaszögi-cseppkőbarlangot 1951-ben tárták fel, 1955 óta látogatható, itt kezdték el alkalmazni Szlovákiában elsőként a barlanggyógyászatot 1968-ban. A barlang melletti táborozóhely 1961-től az Országos Dal- és Táncünnepélynek, 2016-tól a Gombaszögi Nyári Tábornak ad otthont.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SZALÓCZ. Magyar falu Gömör Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Rozsnyónak szomszédságában, mellynek filiája; határja jól termő, fele hegyes, legelője szoross, fája tűzre van, piatza nem meszsze. VIGTELEK. Magyar falu Gömör Várm. földes Ura Hg. Eszterházy Uraság, lakosai többfélék, fekszik Rozsnyóhoz közel, mellynek filiája; határja középszerű, piatza 2 mértföldnyire van, legelője tsekély, meszet is égetnek, és a’ szomszéd vas hámorokban pénzt kereshetnek.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Szalócz, magyar falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyékben, Rosnyóhoz délre 2 órányira, a pesti postaútban; 63 kath., 376 ref. lak., ref. anyaszentegyházzal. Határa részint termékeny lapály, részint hegyes, legelője csekély; szenet hord a közellévő hámorokba. F. u. h. Eszterházy. Végtelke, Gömör vmegyében, magyar falu, Pelsőczhöz északra 3/4 órányira: 254 ref. Bővebben

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

A Sajó-völgy Pelsűcztől éjszakkelet felé nagyon szűkre szorúl. Ennek a völgynek két sziklafala olyanformán szögellik ki, hogy, ha összetolnák, épen egymásba illenének, mintha egykor egybe lettek volna nőve s a rozsnyói völgyben összegyűlemlett víz hasította volna ketté. Sziklafalaihoz támaszkodnak a vasgyáraikért és kohóikért említhető Vígtelke, Gombaszög, Szalócz helységek. Környékén gyönyörű kertészet és szépen gondozott méhészet köti le figyelmünket. Szalóczon túl egy kiálló sziklacsúcson látjuk a vörös barátok kolostorának romjait.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Szalócz, sajóvölgyi magyar kisközség, 92 házzal és 573 ev. ref. vallású lakossal. E község szintén a Bebek család ősi birtokai közé tartozik. Már 1362-ben szerepel, 1416-ban pedig, a mikor Bebek János a földesura, Zalochaza és Zalowk néven említik. A Bebek család azután, a XV. században, a községet a hozzá tartozó birtokkal a gombaszögi pálosoknak ajándékozta. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Szalóc. Legősibb időkben a Bebeknemzetség birtokaihoz tartozott a község. 1362-ben már Bebekék voltak itt a földesurak, ugyanúgy 1416-ban, amikor Bebek János a családfő. Ekkor Zalochaza és Zalowk alakban fordul elő. Ettől az árpádkori családtól a Hunyadyak uralkodása idején a gombaszögi pálos szerzetesrend kapja meg a községet adományképpen. Ezután az Esterházyak birtoka lett, majd a Hámos- és a Ragályi-családok kerültek itt uralomra. Bővebben